Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 4. szám - Bíró-Balogh Tamás: Móra Ferenc gályarab létmetaforája (Egy 1903-as verses dedikációról)
A versbeli utalások a közös fiatalságra, a szerkesztőségi munkára, arra, hogy bár „ma még együtt”, de „holnap tán szerteűz / A vak véletlen kedve, vagy haragja”, és főleg a vers zárlata, a baráti ragaszkodást kifejező sorpár („Fölmagasztal a sors, vagy lealáz / Együtt leszünk mi mindig, ugy-e bár?”), valamint az aláírás személyessége (Móra Feri) azt mutatják, hogy a vers címzettje nagyon közel állt Mórához, s feltehetően Sz. Szigethy Vilmos (1877-1556) író, szerkesztő volt, Móra bizalmas jóbarátja és munkatársa. Móra két évvel volt fiatalabb Sz. Szigethynél, de irodalmi pályájuk hozzávetőlegesen egyszerre indult: Sz. Szigethy első verseskönyve (Nebántsvirág) éppen ugyanakkor, 1856-ban jelent meg, mint amikor - saját állítása szerint - Móra megírta Az aranyszőrű bárányt. Mindketten huszonhárom éves korukban kerültek a Szegedi Naplóhoz. (1500-ban, illetve 1502-ben), hasonló érdeklődéssel és írói habitussal. A Napló volt a közös helyszín, a szerkesztőség, ahol együtt „gályáztak”. Sz. Szigethy „legjobb fiatalkori barátjával, Móra Ferenccel is e szerkesztőségi munka közben barátkozott össze. Hagyatékában, aligha véletlenül, Móra számos levele, följegyzése, bizalmas üzenete maradt fönn ezekből az évekből. Ezek alapján úgy tetszik, kapcsolatuk meglehetősen közvetlen és bizalmas volt: Móra valamenynyi szegedi ismerőse közül leginkább őt engedte közel magához.”4 Sz. Szigethy, vagy köztudott írói álnevén: Bob ekkor éppen az eljegyzés (július 16.) és az esküvő közt (szeptember 25.) volt, és magánélete mellett a hivatásában is fordulópontnál: a korábbi Szegedi Napló szerkesztőségi munkatárs júniusban levéltárosként a város szolgálatába lépett, s bár hamar főlevéltáros lett, az újságírást nem hagyta abba, s továbbra is írt a Naplóba, (majd később, Mórával együtt, a Délmagyarországba). Olyan ifjúkori barátja volt Mórának, akire minden vonatkozásában ráillik a vers. Egy közös pálya és egy ragaszkodó barátság szép dokumentuma. Es Móra megadta ennek a módját: a Nyugat Antikvárium 2014. május 5-én tartott 25. árverésén 382. számú tételként elkelt kötet arról is tanúskodik, hogy Móra nem „sima” példányként adta tovább: az eredetileg puhafedelű, sérülékeny Aranyszőrű időtálló, kiadói, aranyozott egészvászon kötést kapott, benne az Engel könyvkötészet címkéjével. Es a kötetben még ráadásként, a verses dedikációval átellenes oldalra beragasztva Móra egy ifjúkori fényképe található, mégpedig egy egészen pontosan azonosítható forrásból: a portréfotó a Szegedi Napló fennállásának 25. évfordulójára 1504-ben kiadott ünnepi kiadványban jelent meg.5 Ez a „jubiláris emlékmű a munkatársak írásaival és arcképeivel” Mórától a Sejtések című hitvesi hosszúverset hozza, ennek elején látható a fiatal Móráról készült felvétel, ▼ 4 Lengyel András: Sz. Szigethy Vilmos. In: Uő: „Közkatonái a tolinak..." Vázlatok Szeged sajtótörténetéhez. Szeged, 1999. Bába és Társai. 113-122. 5 A Szegedi Napló huszonöt éve. lôpô-ipoy Szeged, 1904. Engel Lajos kiad. 146. (Móra verse: 146-149.) 54
