Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 4. szám - Bíró-Balogh Tamás: Móra Ferenc gályarab létmetaforája (Egy 1903-as verses dedikációról)

A Móra által „könyvészeti ritkaságnak” titulált kötet egyik példányába, a cím' lap verzójára az alábbi verses dedikációt írta (betűhív olvasatban):

Ma még egy lánczra vert rabok vagyunk, Együtt vonszoljuk ugyanazt a gályát;

Együtt álmodjuk enyhülés gyanánt

Tünékeny ifjúságunk édes álmát;

Egy asztalon szántjuk föl a papírt

Mely mindig másnak termi meg a pálmát Ma még együtt. Holnap tán szerteűz A vak véletlen kedve, vagy haragja, Elszóródunk mint őszi szélben a

Legázolt tüskerózsa könnyű magja;

Kit elnyel a száraz sivó homok, Ki fölrepül a napfényes magasba.

Fölmagasztal a sors, vagy lealáz

Együtt leszünk mi mindig, ugy-e bár?

Szeged, 903. aug. Móra Feri

Látható, hogy ez egy nem szabályos dedikáció; több is, kevesebb is annál. Nincs címzettje, ellenben rendhagyó - verses - formában részletesen és pontosan rögzít egy élethelyzetet. Ráadásul a dátumból kiolvasható az is, hogy Móra nem közvetlen nül a kötet megjelenésekor, hanem bő fél évvel később adta valakinek. A bejegyzés jellege alapján kijelenthető, hogy a könyv későbbi gazdája fontos szereplő volt Móra kapcsolathálózatában, a vers szövege és keltezése alapján pedig szűkíteni lehet a lehetséges címzettek körét, s talán nagy valószínűséggel meg is állapítható, ki kapta az adott példányt.

Az életrajzi adatokból kitűnik, hogy ez az időszak meglehetősen esemény dús volt Móra életében. Magánéletében az egyik legjelentősebb állomás, hogy 1903. július 17-én született meg lánya, Móra Panka, de írói pályáján nem sokkal ezután szintén szó szerinti ünnep volt: 1903. július 28-án ünnepelte a Szegedi Napló fennállásának 25. évfordulóját. A vers szövege a hírlapíró létet mutatja meg, s ez arra utal, hogy a címzettet ez utóbbi körben, a napilap dolgozói között kell keresni.

Móra 1902 májusától volt a Szegedi Napló munkatársa - korabeli cikk tudósít még arról is, hogy Bolgár Lajossal egy időben léptek be a szerkesztőségbe, s bő egy évvel később már meghatározó szerzője volt a lapnak. (Később főszerkesztője is lett.) 1903 augusztusában tehát már éve Map/ó-munkatárs, a kollektíva tagja, aki a versben már szinte nosztalgiával emlékszik vissza a kezdetekre.

53