Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 4. szám - Lengyel András: Kuplé és „mágia” (Az észlelés kognitív szerepeinek művelődéstörténetéhez)

Televízió (1930/22. sz.), A pakliból titokban kivett kártya kitalálása (1930/26. sz.), A hatodik érzék (1930/34. sz.), Kártyabüvészet (1931/12. sz.), Egyszeri átnézésre (1931/24. sz.), A húsz kártya rejtélye (1931/29. sz.), A megérintett kártya (1931/35. sz.), Jóslat, mely mindig beteljesedik (1931/38. sz.), A „kormányozható gondolat77 (preparáció nélkül) (1931/40. sz.), Okitó négykártya'trükkje (1931/42. sz.), A legkönnyebb négy-ász trükk (1932/4. sz.), Mr. Cardini

titka

(1932/17. sz.), Két test, egy lélek (1932. 129.).

Ezek, jól érzékelhetően, kognitív játékok; az észlelés és a megismerés csalóka viszonyára épülnek, ezt a viszonyt leplezik le.

Az egyik kabarétörténeti alapműből, Kellér Dezső emlékezéséből az is kiderül, hogy bűvészkedésének híre volt a szakmában. Kellér, aki Weinertől „megörökölte” a neves dizőz, Solti Hermin szövegírójának szerepét, így beszélte el a történetet: ő 1931-ben lett Solti kupiéinak szerzője, mert „Soltinak pályája kezdetétől a rejtek mes életű,

emberkerülő Weiner

István

írta műsorait. Ez a tehetséges, pompásan rímelő költő a kabaré hőskorában Nagy Endre-i mértékkel ítélve is a legjobbak közé tartozott.” De utóbb elkedvetlenedett, megrekedt, talán éppen Solti iránti, bevallani nem mert szerelme miatt. „Solti hozzám csak kényszerűségből fordult”, folytatja a történetet Kellér. „De mit tehetett? A bemutató közeledett, és Weiner,

aki pedig híres volt megbízhatóságáról, nem szállított. Szolgáljon mentségére: varázslattal volt elfoglalva. A szövegíró ugyanis buzgó tagja volt az Amatőr Mágusok Egyesületének, amely éppen akkor nagyszabású műsorra készült a Fészek Klubban. Weiner erre

az alkalomra egy új illuzionista mutatványt eszelt ki, és éjjel-nappal azt gyakorolta. Az utolsó pillanatban üzentek értem, hogy mentsem meg a színházat.” (Kellér, 1971: 94.) Ez a történet sok mindenről árulkodik, egyebek közt arról is, hogy ekkor, 1931-ben a sikeres kupléírónak a személyes ambícióját már inkább a bűvészkedés kötötte le.

Es

nem

csak „elengedte” a népszerű művésznő kezét, de érdeklődése középpontjában már a saját kieszelésű mutatvány állt.

Ez már-már akár profilváltásként is értelmezhető.

Egy 1936-os cikk, Fóthy János beszámolója szintén a kreatív bűvész képét villantja föl. „Dr. Weiner

István,

az ismert dalszerző szintén káprázatos kártyatrükkök mestere. Van egy mutatványa, amellyel elképesztette a világ legnagyobb bűvészeit, kollegiális szívességből elárulta egyszer a trükköt egy amerikai hivatásos bűvésznek, aki vagyont szerzett vele. O, »Pista bácsi« ingyen és barátságból mutogatja.” (Fóthy, 1936: 10.)

Nekrológja is ilyen értelemben emlékezett meg róla. „Az utóbbi években viszszavonult a nyilvános szerepléstől, és kedves szórakozásának, a bűvészkedésnek élt. Ezen a téren európai hírű szaktekintély volt. Nem egy a bűvészet körébe vágó találmányáról még az amerikai szaklapok is megemlékeztek. O azonban csak szórakozásnak vette ezt a tehetségét, és legfeljebb a MAME (Magyar Mágusok Egyesülete) összejövetelein mutatta be barátainak legújabb találmányait.” (Újság, 1940. márc. 16. 13.)

48