Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 4. szám - Lengyel András: Kuplé és „mágia” (Az észlelés kognitív szerepeinek művelődéstörténetéhez)

Hogy e „találmányai” ötletek, bűvész trükkök voltafoe, vagy csakugyan tech'

nikai értelemben is vett találmányok, források híján nem tudjuk megmondani. Abból a tényből, hogy egy időben a Színházi Életben Rádiószanatórium címmel saját rovata is volt, s ezekben technikai dolgokról is, bűvészeti dolgokról is szólt, arra enged következtetni, hogy trükk és technika összekapcsolódott gondolkodás sában. Az is valószínű, hogy a külföldi bűvészfolyóiratok, például az amerikai The Sphinx áttanulmányozása

kiegészítené a fontieket, s az ilyen kérdéseket is megválaszolná. Egy biztos, meglehetősen széles körű érdeklődés és tájékozottság jellemezte.

7

A „mágia" és a kupié közös kognitív dimenziója. A kabarédalok szövegének és zenéjé' nek szerzése és a bűvészmutatványok kieszelése és kivitelezése első megközelítés' ben két, teljességgel különböző kreativitást föltételez. MáS'más képességeket igé' nyelnek. A filhallás és a verbalitás egészen más adottságok, mint a „kézügyesség”, a manualitás. Ha azonban kicsit elmélyülünk a két - csakugyan nagyon különböző - praxis tanulmányozásában, egy'két dolog kiderül. Mindenekelőtt, van érintkezés a populáris „művészet” e két területe között. S nemcsak arról van szó, hogy a „mágU' sok” produkcióját gyakran zene kíséri és beszéd, emberi szó köríti. A két terület nemcsak érintkezik egymással, de ki is egészíti egymást. A szórakoztatás világában, mondhatnánk, komplementer fejlemények.

Mindkettő valamilyen, mélyben fekvő kognitív disszonanciát hidal át.

Ha e két területet kognitív nézőpontból vesszük számba, egy jól megragadható séma rajzolódik ki. Mindkét gyakorlat valamely „problémára” reagál, abból építke' zik, ezek azonban csak virtuálisak; lehetséges, már/még érzékelhető, de nem „való' ságos”, nem „éles” problémák. Adott formájukban képzeletiek. S mindkét gyakorlat e „problémák” veszélytelen kifejezése és fiktív átrendezése. E fikciók azonban más médiumban fejeződnek ki. Az egyik verbális, a másik vizuális. Az egyik szavakban, a másik látványban ad jelt magáról; és ez a különbség a felületes megközelítés elől elrejti lényegüket, szétválasztja őket. Ám konvertálhatók: a szavak látvánnyá alakíthatók át, a látvány pedig elbeszélhető. A „lényeg”, akár sémákba is foglalva, mindkét esetben átadható, „csak” a technikai, azaz művészi specifikum vész el (ez a „nem lényegi” veszteség adja meg a két terület önállóságának igazolását, ezért van mindkettőre külön'külön is szükség). Nem is véletlen, hogy a szórakoztató' ipar e két területe sokszor összekapcsolódik; a „másik” kísérőjeként jelenik meg. A kupié mint látványelemekkel kísért zene és szöveg kerül közönség elé („élőben” ezért hatásosabb is, mint technikailag rögzített formájában), a bűvészmutatványt viszont zene és beszéd kíséri (a nagy „mágusok” nagy „dumások” is!) — és e köríté' 49