Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 4. szám - Lengyel András: Kuplé és „mágia” (Az észlelés kognitív szerepeinek művelődéstörténetéhez)
is bevallja, hogy mindez „az egész világra kiterjedő mágikus kör” közös felfogás sa. „Ez nem szellemidézés, nem természetfeletti rejtelem, [...] a modern mágus becsületesen bevallja, hogy minden varázsmutatványának valami trükkje van, csak éppen a trükköt nem árulja el. A drezdai egyetem egyik nagyhírű tanára, aki maga is mágus, »a megtévesztés művészetének« nevezte a mágiát, és ez így is van.” (PH, 1936. dec. 6.10.) Ez a „beismerés”, a bűvészet varázstalanítása, a 19. századi gyakorlathoz képest jelentős innováció. De lényege úgy is előadható, ahogy később egy neves mester, Rodolfo tette: „Vigyázat! Csalok!” A megtévesztés észlelési sajátosságokat kihasználó művészete egyszerre volt szórakoztató mágia (a legtágabb értelemben vett virtuóz ügyesség demonstrálása) - és tudományos megfigyelésen alapuló kognitív teljesítmény. E munka/művészet célja és eredménye a váratlanság élményét eredményező pszeudovalóság előállítása. Maguk a mutatványok jól mutatják ezt. Amikor Karinthy (a róla készült kép' riport szerint) karddal keresztüldöfi a leányt, vagy éppen a levegőben lebegteti, vagy Lénárd doktor a semmiből tojásokat varázsol elő, a tojásokból pedig csibéket, egy^egy álvalóságot teremt. Teremtményeik pszichológiai természetét, az atmoszférát érzékletes képekben jelenítik meg a beszámolók. Ezek a leírások persze idealizált (ön)reprezentációk, de az irányultságot jelzik. A periódus vége felé, Tamás Ernő tolla így rögzítette ezt: a bűvész „mestersége légies és káprázatót kelt, majdnem művész és a tünemény, amit felidéz, az álommal és a csodával rokon. Talányos káprázatot, illúziót varázsol, mint a művész a szóval, hanggal, színnel, vonalakkal.” (Tamás, 1939: 12.) Mert mit akarnak? „Szórakozni és szórakoztatni!” A MAME bevallott és hangoztatott célja: „a szórakoztató mágiát művészi színvonalra fejleszteni és bevinni a jobb társadalmi körökbe” (Uo. 12.). Kognitív alap és antropológiai tanulság. A „varázslás”, ha megfosztjuk hagyományos misztikumától, a maga pőre valóságában is egyféle magyarázatra váró „rejtély”. Kognitív alapja van. A MAME elnöke már 1930'ban elmagyarázta az érdeklődő újságíróknak: „egyenesen megdöbbentő, hogy a látás, hallás és tapintás érzéke mennyire félrevezethető. Különös, hogy megfigyeléshez szokott embereket, teszem orvosokat, aránylag mily könnyen lehet félrevezetni. Ennek lélektani magyarázata, hogy [például] az orvos agymunkája bizonyos vágányokra van beállítva és így kömnyebben csalódik.” (BH, 1530. dec. 21. 11.) A hajdani elnöki magyarázatnál persze, ma már a percepciónak bonyolultabb leírása is adható lenne, a hallgatólagos tudás elmélete például számol az úgynevezett tudattalan észleléssel, amely, bár nem tudatosul, alakítja a reakciót - és a további észlelést (vö. Szívós Mihály). Az észlelés belső, inherens sajátosságaira azonban okkal és joggal hivatkozott a máguselnök. Es a bűvészkedés mint játék is lélektani relevanciával bír. A játék mint komplex 46
