Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 4. szám - Lengyel András: Kuplé és „mágia” (Az észlelés kognitív szerepeinek művelődéstörténetéhez)
a rádió lehetőségeit is kiaknázták. Egyiküknek - Rádiószanatórium címmel - még saját rádiós rovata is volt egy nagyon olvasott hetilapban. 5 Büvészetfelfogás - a mágusok önmeghatározása. A MAME működését bemutató cikkek, értelemszerűen, a bűvészetről alakuló aktuális felfogásról is szóltak. Ezeknek a forrásai maguk az „amatőr mágusok” voltak, akik a maguk felfogását adták az újságírók szájába. A cikkekből az is kiderül, hogy többnyire az elnök, Lénárd doktor adta ezeket a tájékoztatókat - ő alakította a MAME nyilvános önképét. Az újságírók kvalitása persze különböző volt, Siklóssy László vagy Tamás Ernő például jobban írtak, plasztikusakban érveltek az átlagnál, de a többiek is nagyjából-egészéből követték az informátor „mágus” tájékoztatását. így a cikkekből kirajzolódó büvészetfelfogás főbb vonásaiban autentikusnak tekinthető, és a leírások egymást is kontrollálják. A beszámolók három bűvészkedéstípust neveztek meg; illetve írtak le. A kézügyességen alapuló gyakorlatot, a szerkezetekre épülőt és az illúzióteremtő (illuzionista) változatokat. A klasszikus típus nyilvánvalóan a hagyományos, kézügyességgel operáló változat volt, ez csakugyan nagy ügyességet, kitűnő személyes adottságokat követelt művelőitől. A szerkezeteket mozgató változat elsősorban már a technika lehetőségeit használta ki, a bűvész képességei külső segítségre szorultak. A harmadik, az illuzionista bűvészkedés viszont, bár ügyességet is követelt, és esetenként többféle részmegoldással is élt, az észlelési sajátosságokat aknázta ki. Ez, mondhatnánk, elsősorban alkalmazott pszichológia. A művészi gyakorlat részletekbe menő leírását persze a hírlapi beszámolók nem adták, sőt volt eset, amikor még az erre irányuló kérdést is a „mágus” kerek perec elutasította, mondván, erről nem beszélhet. Ám szempontunkból nem is ezek a műhelytitkok, a fogások az érdekesek. Ezeknél számunkra sokkal fontosabbak maguk a princípiumok, amelyek a mutatványokat vezérelték. Az újságírók informátorai, azaz többnyire a szóvivői szerepet ellátó elnök, következetesen érvényesített egy distinkciót. A mai, azaz „a modern” bűvészkedést elhatárolta az „okkult tudományoktól”, a varázslástól, általában mindenféle misztikától. Gyakorlatuk a tudományos pontosságú megfigyelésen alapul, mondta. A bűvészet, fölfogásuk szerint a „félrevezetés” (vagy más megfogalmazásban: a „megtévesztés”) művészete, s ez a művelet az észlelés sajátosságaira vezethető vissza. A MAME elnöke 1930-ban például expressis verbis kimondta: „a mágia [...] tulajdonképpen a félrevezetés művészete”; „a modern mágus tudományos játéknak tekinti művészetét”. Vagy, más oldalról közelítve a kérdéshez: „a mai bűvész színész, aki stílusosan megjátssza a mágust” (BH, 1930. dec. 21. 11.). 1936-ban azt 45
