Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 1. szám - Biró Zsombor: Aurél Kipipáltak

38

és felettünk nem lakik senki, akit zavarhatna a bong füstje. A szomszéddal is jóban vagyunk, nem baszogatjuk, pedig lányokat futtat otthonról, az egyik néha leszólít a sarkon, szex, valami? De nekem már kiverni sincs kedvem, néha kivetítem az ágy fölé a Jankával készített szexvideóinkat, aztán csak bámulom a plafont, és azon agyalok, vajon miért élvezett mindig nagyobbat kamera előtt. Ha Répa nem kopog be hozzám, akkor nem is nagyon kelek fel semmiért. De mindig bekopog, mert minden este van nálunk valami, hétből hat nap olyan a reggel, mintha zötyögne át a fejemen a villamos, csak hétfőn van béke, aznap jön apám. Elvisz ebédelni, és hagyja, hogy lenyúljam egy húszassal, én meg cserébe nem szólok semmit, amikor feljön körbenézni nálunk. A múltkor talált egy unicumos poharat a vécében, azt hittem, nekiáll hisztizni, de csak röhögött, megyeget a piálás, mi? Aztán lehúzott velünk egy vodkát, őt az életben nem állítják meg, neki még nem járt a szájában szonda. A festékszórókra azért jobban figyelünk, a fűtörmeléket is összeseperjük az asztalról. Nálunk soha nincs eldekkelt cigi a hamutartóban.

Jegyet akarok venni életemben először, de a Rákóczin nem működik a BKV-automata. Az ellenőrnek hiába magyarázok, csak vonogatja a vállát, ha nincs bérlet, helyszíni bírság. Leugrunk a Borároson, Répát majdnem odacsukja az ajtó, röhögve tántorog le mellém a járdára, én meg rátaggelek a mozgó kocsira. Lövök pár fotót, ahogy elzötyög Buda felé, az utolsón látszik a dagadt faszfej megkeseredett pofája. Biztos ezt tolja vagy harminc éve, már nem is érzi embernek magát, csak ha minimum tizenöt büntetést kioszt egy nap. Fél órája ázunk a termálban, de én még mindig ezen pörgök, apám is ugyanez, három évtizede adogatja be a zárkába a száraz zsemlét a füveseknek. Répának áll a pöcse a meleg víztől, azt mondja, az ilyen embereket csak a gyűlölet tartja életben. Az enyém inkább összemegy, sose bírtam a zuhanyszexet, pedig Janka gyakran erőltette, egyszer még a kamerát is felszerelte a mosdó sarkába. Azt nem tudom, hogy engem mi tart életben, csak abban vagyok biztos mindig, ami nem akarok lenni. Lebukom a medence aljára, ott lebeg a felszínen néhány hajszál. Fasza kép lenne belőle, ahogy úsznak az ujjaim körül.

Csinálok egy kamuprofilt Instán. Spanyol nevet adok neki, és feltöltök rá képeket valami random csaj Facebookjáról, aztán utánanézek, mennyiért lehet követőket venni a neten. A legtöbb oldalon elkérnek tizenöt dolcsit egy százas csomagért, de mindenhol van free trial, rászánok egy délutánt, és összekukázok magamnak ötösével százhúszat. Bekövetem Jankát, és elmegyek bebaszni, indie night van az A38-on, de hiába veszünk be Répával fejenként egy fél ekit, nem tudok kiszakadni magamból, ötpercenként nézegetem a telóm, hátha engedélyezett már. Éjfél után jön az értesítés, kirohanok az izzadt testek közül, remeg a kezem, ahogy megnyitom a profilját. Van vagy negyven új képe, amióta utoljára láttam, combvillantás a tengerparton, szélben lobogó, szőke haj, alatta a felirat, living in Spain but the S is silent. Kurva szar fotók, sablonos portrék, félrekomponált egész alakosok, a nap-