Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 4. szám - Lengyel András: Kuplé és „mágia” (Az észlelés kognitív szerepeinek művelődéstörténetéhez)
Lengyel András Kupié és „mágia” Az észlelés kognitív szerepeinek művelődéstörténetéhez 1 A kupié a maga módján és lehetőségei szerint kifejez és megfogalmaz valami valóságos összefüggést, a „mágia”, miközben a valóságot imitálja, egy szándékoltan hamis realitást visz színre. Mindkettő játék, vagy ha úgy jobban tetszik, művészet, ám kognitív szempontból egymásnak ellentétei. A kupié jól értelmezhető; fogyasztói így vagy úgy értelmezik is. A „mágia”, ha működik, akkor a félreértelmezés médiuma; előre megfontoltan megtéveszt. Mindkettő az észlelés és a képzelet közös produkciója, ám amíg a kabarédal az észlelést váltja képzeletire, a mágia a színre vitt képzeletnek az észlelése, s hatását az észlelési rutinok elégtelenségéből, megtéveszthetőségéből meríti. Az észlelési rutinok, inherens anomáliáit teszi nyilvánvalóvá. E kétféle, egyaránt szórakoztatóipari produkció között azonban, bármily meglepő is ez esetleg, érintkezés és (részleges) átfedés is van. Olykor még akár az aktor is lehet közös. Az alábbi esettanulmány egy itt is, ott is helytálló alkotó vázlatos bemutatásával e kérdéskört villantja föl. A mágiára helyezve a hangsúlyt, hiszen a kupléírás a curriculum ismertebb része. Azaz a féloldalas képet kiegészíti, kikerekíti, hogy az összetartozás fölismerhetővé legyen. 2 A magyar kabaré történetének első nagy korszakában, amely kb. az 1930-as évek második feléig tartott, a kabarédalnak („kupié”) egyik legtermékenyebb és legsikeresebb szerzője Weiner István (1875-1940) volt. Szöveget és zenét egyaránt írt, de elsősorban dalszövegeivel lett sikeres. A korszak vége felé egy újság már azt állította róla (és Harmath Imréről), hogy a „slágerek” verseinek nyolcvan százalékát ők ketten alkották (Újság, 1929. nov. 3. 11.). Ezt a sikerességet nem csak az úgynevezett verselési adottságainak köszönhette. Jól érzékelte a korszak születő trendjeit, vágyait és illúzióit is, és ezekre jó érzékkel, gyorsan és kreatívan reagálni is tudott. Könnyed verselése és érzékeny muzikalitása új zenei és táncstílus (ragtime, jazz) közvetítőjévé és meghonosítójává is tette. (Szimbolikus, hogy egyik ragtime-adaptációját 1912-ben az ő szövegével és koreográfiájával énekelte és tán
