Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 4. szám - Murányi Sándor Olivér: Békelovas (Első fejezet)
magam. Oda-vissza mintegy tizenhat kilométeres út. Mivel nem vagyok gyakorlott lovas, hamar elfáradtam az ügetéstől. A két település határán hatalmas szélben haladtunk. Pepe, a heréit hátán ültem. Ekkor még nem tudtam, hogy majd a kilencéves furioso mén, Vándor végleges társammá válik a négy országon átvezető úton. Mintha edzenem kellett volna rá, hogy társamul kapjam, és majd a fülébe súgva kérjem, vigyen haza - esés nélkül - árkombokron családomhoz. Az etyeki lovaglásnál még nem voltam valami elszánt a hosszú zarándokutat illetően. Két és fél hétre ki tudnám szakítani magam a társadalomból, de otthagyni a családom, és felülni egy szilaj mén hátára, kockáztatva ezzel a tolókocsi lehetőségét - minden idegszálam tiltakozott az ügy ellen. Észrevétlenül sodródtam bele. Napról napra. Talán mert gyenge voltam nemet mondani? Vagy mert húztam az időt készülés és pakolás nélkül az indulás napjáig? Három nappal a start előtt már szégyelltem lemondani... Miközben a háború egyre jobban tombolt a szomszédos országban, feltettem magamnak a kérdést: bármit változtatóé a világhelyzeten, ha negyedmagammal a békéért lovagolok? Aztán belém villant: felmértedé La Mancha búsképű lovagja képzelt ellensége, a szélmalom erejét? És az egyetlen békés háborút megnyerő indiai jogász az angol királyi korona hatalmát? Az amerikai fekete protestáns prédikátor a fehérek kegyetlenségét? A Kalkuttában embereket mentő szerzetesnő a szegénység mértékét? Az árva lengyel fiú a pápaság nagyságát? A hajnal vörös felhőkkel érkezett Czçstochowàba, a lengyelek nemzeti kegybe' lyére, amit az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok alapítottak a középkorban. Ottlétekor Szent 11. János Pál pápa meg is jegyezte: - Nem véletlen, hogy most éppen egy lengyel pápa innen indul magyarországi látogatásra. - Mert a barátságot ez a két nép évszázadok óta tartja. Lengyel-magyar két jóbarát, együtt mulat, s issza borát (lengyelül: Polak, Wçgier, dwa bratanki, i do szabii, i do szklanki). Szűk nap állt rendelkezésemre, hogy indulási pontunktól Csaba testvérrel, ferences pap barátommal és Levi operaénekessel imádkozzunk a Fekete Madonna szobra előtt az út sikeréért, majd egy magyarul beszélő lengyel anyanyelvű pálos atya segítségével megtekintsük a kolostor múzeumát és a könyvtárat. Jólesett, hogy mindkét barátom elkísért. A kegyszobor mellett a nagy szent lengyel pápa véres öve volt elhelyezve, amelyet az ellene elkövetett trônes merényletkor viselt. A múzeumban megcsodálhattam a pápai miseruhákat, kelyheket, a festményeket, valamint az autót és a széket, amelyben Karol Wojtyla ült, aki ícj^O'ben kezet fogott velem Rómában, mint az első szabad romániai zarándokcsoport tagjával. Most lovas zarándoklat várt rám. Az események annyira váltották egymást, hogy nem volt időm félni. A kolostor klauzurás részébe nem mehettünk be, de Marian 31
