Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Biró Zsombor: Aurél Kipipáltak
37 Biró Zsombor Aurél Kipipáltak Az épület tele van írva horogkeresztekkel és faszokkal, minden lépcsőfordulót széttageltek már, jó lesz rájuk festeni. Hotelnek készült, de nem fejezték be sosem, itt áll a betonváz ezer éve, a tetejéről egész Budapestet látni. Répa felhúzza az arcára a kendőt, és fújni kezd, én meg figyelek neki, hallom a kanna sziszegését, festékszag tölti meg a levegőt. A kerítés túloldalán lelassít egy autó, szirénavillogás nincsen, de zsaruk lesznek tutira. Apám mondta egyszer, hogy így kapják el a sok csicska graffitist, fegyvert nem használhatnak, lefutni meg nem tudnak minket, hát marad ez a sunnyogás. Ha viszont bevisznek, könnyen szarul lehet járni, csúszósak a lépcsők az őrsön, megesik, hogy egy-két csótány beveri a fejét. Csinálok egy fotót a falról, aztán sprintelek le a domboldalon, Répa már a bozótban gázol előttem. Engem még sose kaptak el, nem tudom, melyik kerületben szokás verni a grefósokat, apám csak a kilencről mesél. De ilyenkor, miközben rohanok a gecik elől a sötétben, mindig átpörög az agyamon, mi lenne, ha lefeküdnék a fűbe, és egyszerűen megvárnám, amíg rám kattintják a bilincset. Kopaszodom, pedig most lettem csak huszonkettő. Nézem magam a tükörben, a pocak is jön már, de ha behúzom, még nem látszik. A fejemen nagyobb a para. Fésűbe szorult szálak, eldugult kádlefolyó, olyan, mint amikor Jankának hullott a haja, mert tolta a diétát ezerrel, írogatta a telefonján a kalóriákat, és kihagyta a reggelit minden nap. Persze próbálta titkolni, az ő teste csak az övé, és egyáltalán nem érdekli, ki mit gondol róla, meg ilyenek, de ha ebéd után elmentem hugyozni, néha megéreztem odabent a hányásszagot. Rajta mondjuk nem látszott, hogy kopaszodik, engem meg már simán el lehetne adni kiégett harmincasnak. Válogatok a szekrényben a sapkák között, anyáé mindegyik, de van egy-kettő, ami nekem is jól áll. Nézem magam a tükörben, mostantól akkor ilyen sapkás arc vagyok? Még utoljára megnövesztem, beszívva találom ki, és azt képzelem, hogy olyan leszek, mint a Travolta, amikor tvisztel Uma Thurmannel a Pulp Fictionben, de persze nem úgy sikerül. Ha Janka meglátna, jönne a hiszti egyből, nyírjam le azonnal. Mindig nullakettőre állította nekem a hajvágót, pedig fázott a fejem télen, mondtam is neki. Ő nézi egész nap, tehát ő dönti el, mekkora legyen, ez volt a duma. Én meg az övét kellett nézzem, de ha kitalálta, hogy a szőke jobban állna neki, mint a barna, akkor abba nem ugathattam bele. Apám szerint nem csinálok semmit. Tényleg csak festeni járok el otthonról, ebben igaza van, és most már melóm sincsen, hat hónap excelezés után úgy éreztem, ha még egy adatbázist össze kell raknom a Vas megyei köztereken elhelyezett defibrillátorokról, akkor nekem is leáll a szívem. Heteket chillezek végig az ágyban. Tompán áthallatszik Répa szobájából a minimál, sárgán süt be a nap a Blaha felől,
