Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 4. szám - Tóth Beatrix: Össze lehet kapcsolni; Vertigo

irdatlan káoszban hevertek a polcon. Storm Jackson szállítójárművé alatt három zseblámpa feküdt keresztbe-kasul. Színes papírok tömkelegé a Lego járművek tetején, és odadobva egy plüss Kisvakond, félig ülve, félig eldűlőben a kupacokon. A látványtól vigyorogni kezdett, a könnyeit szétmaszatolta a pizsamája ujjával, és nézte a vakondot. Ennek a vakondnak legalább nem kellett túrnia. Tulajdonképpen ő sztárvakond volt, aki megúszta a fáradságos túró'furó munkás életet, és más sem csinált, csak a barátaival témázgatott. így kéne élni, gondolta, és érezte, hogy ez itt egy fontos konklúzió, egy jelentőségteljes gondolatmenet eredménye, és mélyeb' ben kellene foglalkoznia vele, kidolgozni a részleteket, de ekkor élesen, hangosan és kitartóan megszólalt a kapucsengő, és indulni kellett az ajtóhoz. Valahogy. A mentősök is magasak voltak, de egyik sem volt részeg. Egy fiatalabb és egy idősebb férfi volt, folyton nevettek. Hogy levigyék a mentőhöz a negyedik emeletről, két oldalról karoltak bele, és Mmek olyan jólesett a két erős férfire támaszkodni. Aztán a kórházban többféle gépbe kellett tennie a fejét, és aznap, még aznap éjjel öt'hat orvos kérdéseire válaszolnia. A gépek szerint M feje rendben volt. A laboratóriumok szerint is. Minden rendben volt Műnél. Csak a Vertigo, az ragaszkodott hozzá. Vagy ő a Vertigóhoz. Napokig nem volt más, mint mozdulat' lan fejjel feküdni. Várni a hányingert enyhítő infúziót, a szédülés elleni gyógyszert, a mosdóba kikísérő nővért. Az éjjelt, hogy nappalra váltson, meg a nappalt, hogy elmúljon. Éjjelente, ahogy a kórház zajait hallgatta, a plüssvakondra gondolt. Arra, hogy így kéne élni. De ha nem is pont így, valamilyen módon mégis kicsit másképp, mint ahogy ő eddig csinálta. A túró'fóró munkás életet. Aztán minden nappal enyhébb lett kicsit, és a hatodikon hazamehetett. Várta a fia, várta a polc is, a szanaszéjjel heverő plüssökkel. M remélte, hogy minden rendbe jön majd, hogy vége lesz ennek a hosszú, szaggatott örökkévalóságnak. Aztán lassan, nagyon lassan, két hónap is eltelt bele, a léptei biztosabbak lettek az utcán. 26

Next

/
Thumbnails
Contents