Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 4. szám - Tóth Beatrix: Össze lehet kapcsolni; Vertigo

feküdnie még legalább két napot, legalábbis remélte, hogy a két nap elég lesz. (Balogh néni, ne tessék mászkálni összevissza, a Józsi bácsi is most zárta be magát a vécébe, semmi szükség itt erre, maradjon szépen az ágyán.)

Amint a nővér kiment, Balogh néni elsétált a hűtőhöz és kivett egy joghurt tot. A

kisszekrényen szétszórt evőeszközök között talált magának egy kanalat, és nekilátott jóízűen eszegetni. A kanál azonban pár falat után kiesett suta kezéből, és próbálta felvenni, de akkor az egész joghurtos doboz a földre esett, és szanaszét fröccsent a fehér lötty. Repült belőle a padlóra, az ágyra és a három pár papucsára. Ijedtében előkotort a szekrényéből egy tekercs WOpapírt, hogy feltakarítsa, ez azonban szintén kiesett a kezéből, végiggurult a kórtermen, és itt-ott ráragadt a joghurtfröccsenésekre.

M'Ct rázta a néma nevetés. Tehetetlenül feküdt az ágyában, tudta, hogy úgysem bír felkelni, hogy Balogh néni segítségére siessen, és így rázkódva, röhögve, sírva, mert eszébe jutott, hogy ezerkilencszázkilencvenötben nem egy kórházi ágyon feküdt, hanem egy régi katonai laktanya matracos vaságyán ült, hét másik szocmunkás hallgatóval egy szobában, és az volt a dolguk, tíz napon át, hogy részletes kérdőíveikkel kikérdezzék és megértsék a délszláv háború menekültjeit. Papírjaikkal a kezükben jártak barakkról barakkra, leírták a válaszokat, és M, akár^ csak a többi szocmunkás, aki soha nem látott háborút, nem is tudott meg semmit a háborúról, mert mindenki, aki onnan jött, csak az életre akart emlékezni, csak tették, amit jónak láttak. Kávéztak a bosnyákokkal, konyakoztak a horvátokkal, és ették, minden nap, a menekülttábor menüjéhez desszertként kínált joghurtot. Rengeteget adtak. A felét mindig felvitték a szobába, a nyolcágyas terembe, és ott ették, a bolhás matracaikon. Aztán egyik este túl sok volt a konyak: ittak a bosnyá' kokkal, a horvátokkal meg a vajdaságiakkal is, aztán visszatérve a helyükre, abba a kaszárnyába, a vaságyakkal, nekiláttak falni a joghurtokat. Dobálták keresztül a szobán, és ahogy repült az egyik, reptében kiszakadt, vagy már úgy volt eleve, és szanaszéjjel szállt, fröccsent a padló csíkjaiba. Ok meg csak röhögtek, folyt a könnyük, annyira, és a papír zsebkendők, amiket rátapasztottak, mint rosszul rögzített kötések fehérlettek a padlón, szívták magukba az édes löttyöt. És M, a Nagyvárad téri metró mögötti kórházban, fekve a vaságyon, ismételte magában, így lehet, így lehet hát összekapcsolni azt, amit sohasem gondolt volna senki, hogy össze lehet kapcsolni.- Kellemes, hogy a csapból folyik a víz - szólalt meg az ágyán ülve, mosolyogva Balogh néni, miután feladta a joghurttal folytatott küzdelmét - a Hortenzia utcába, nálunk Törökbálinton, még mindig nem vezették be.

24