Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 3. szám - Pál Sándor Attila: Tízéves a Forrás (Negyvenöt év után, avagy olvasónapló egy folyóiratszámról)

külön blokkot kaptak az úgynevezett fiatalok, nem pedig a szépirodalmi közlések között, elszórva, „rendesen” jelentek meg.

Az erdélyi elődökre emlékező Jékely interjúja mellett hasonló okokból rendített meg a fiatalok versösszeállítása után következő rovat, mely ideiglenesen, mindössze egy évig tartott a Forrásban, de 1979 valamennyi lapszámában megjeleni. Ez volt a Forrázó, Tarján Tamás és Reményi József Tamás paródiasorozata. ’79 márciusában négy tavaszi ének, azaz versparódia (Ratkó József, Buda Ferenc, Ágh István, Bella István) mellett három rövid Pomogáts-kritikaparódia (!) is helyett kapott. „Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt, de legalábbis tizenöt esztendeje ívelt föl Bella István költői pályája. Szerencsésnek tudhatta magát, hiszen rajban indult ő, abban a költő-kalákában, amelyet »Hetek« néven tart számon azóta a kritika: amelyet »Hetek«-ként tartok számon azóta én. Ágh István, Buda István, Kalász István, Raffai István, Ratkó István, Serfőző István voltak a társai. S viszont.”

A szépirodalom után következik, pontosabban következett a visszatekintve számomra legfontosabbnak és legjellegadóbbnak tűnő két rovat, a Való világ és a Műhely. Ha valamit feltámaszthatnék, mint a jelenlegi lap szerkesztője, e két rovat bizonyára az elsők között lenne. Előbbiben rendszerint az ekkor még élő, művelt és műveltetett, új szociográfiai irodalom vagy egyéb társadalmi fókuszú „valóságirodalom” kapott helyet, utóbbiban pedig például az ezekben az években Hatvani Dániel által készített interjúsorozat darabjai jelentek meg többek között, meglehetősen rendszertelenül. (Ez a rovat elsőként 1974 márciusában jelentkezett, Buda Ferenc írásával a Sámándobok, szóljatok című kötetről, Bognár András preshistorikus-kultúrantropológiai esszéjével, Ordögh Szilveszter vitairatával Mocsár Gábor Gyémántper című könyvéről, Fodor András rövid futamával Károlyi Amy költészetéről, valamint Szentmihályi Szabó Péter Meditáció nemzedékemről című írásával.) Hatvani munkái beszélgetések voltak a magyar szociográfiáról annak művelőivel (többnyire a „nagy öregekkel”), viszonyukról a műfajhoz, munkamódszereikről, vélekedéseikről, ars sociographiájnbról (elnézést), pályájukról. A főszerkesztő beszélgetett többek között Illyés Gyulával, Zám Tiborral, Végh Antallal; ebben a számban pedig éppen Mocsár Gáborral.

A Való világban ’75 márciusában Berkovits György szövege szerepel, címe: Mozgalmi emlékek (gondolom a Tanácsköztársaság évfordulója jegyében is). A szöveg idézetek patchworkje régi mozgalmi emberektől, szociáldemokratákkal és kommunistákkal, élettöredékek és élettörmelékek, inasévek, háborúk, tüntetések, fricskák és megaláztatások, Tanácsköztársaság, szakszervezetek, Horthy-korszak. Az interjúalanyok, vagy inkább adatközlők stilizált énelbeszéléseit olvashatjuk, tele korfestő érdekességekkel. Ezek az egykor (ekkor) talán ab start unalmasnak gondolt, ideológiailag terhelt, szürkének tűnő történetek úgy színesednek meg most, 2024-ben olvasva őket, mint a digitálisan felújított, archív filmfelvételek. „A tizenhetes vörös tüzérezredben teljesítettem szolgálatot... Az Érsekújvár hatá107