Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 3. szám - Pál Sándor Attila: Tízéves a Forrás (Negyvenöt év után, avagy olvasónapló egy folyóiratszámról)

Pákolitz István prózája a következő, melynek címe Küszöbök. Fikcionalizált emlékezés ez, s emlegethetném itt is az autofikciót Pistike lakodalmi kalandjai kapcsán, alighanem az 1920-as évekből. Akkurátus, nyelvjárásjelölő pontossággal feltünteti a zárt é-ket, fonetikusan jegyzi az élőszóként feltüntetett beszédeket, érzékeltetve a hangsúlyokat. Jóízű mesélőkedvvel előadott, képszerű történeteket kapunk Pákolitztól nem pusztán a gyermekkorról, hanem a családtörténet jellegzetes eseményeiről is, nagyapja Svejket idéző kalandjairól a Monarchia seregében, sváb családi adomákról, egyéb nevezetes alkalmakról. Szakadt nadrágok története, a templomi perselyezés módozatai, Krajdi Feri cigarettaügye: kedves, olvasmányos sztorik. „Persze azt senki se tudja, hogy nem is ritkán jókora turhákba, tócsányi köpedelmekbe is belenyúlkálok, hiába van kirajzszegezve a kartonlap csaknem minden padra: »A

templomban

köpködni tilos!« Az öregeknek odairkálhatnak amit akarnak, nem olvassák el, vagy ha igen, rá se hederítenek, egyre krákognakköpködnek, orrukat nem a zsebkendőbe fújják, hanem két ujjúkkal befogják, így szabadulnak meg a váladéktól; a zsebkendőjüket inkább a pad ülőkéjére terítik, hogy ne fázzanak föl. Én meg akár elhányhatom magam, de azért csak szedem-szedegetem a Péterfilléreket; igaz, nem aprehendálhatok miatta, hisz senki se mondta, hogy csináljam; magamtól teszem ezt, jócselekedetként, és minden fillért bedobok a perselybe, valamelyik oltárperselybe, rendszerint a Szent Antaléba. Nem mernék eltenni egyetlen fillért sem.”

Pákolitz prózáját egy egységes blokk követi, melyhez Pintér Lajos írt rövid bevezetőt Gyökér, törzs, korona címmel. „Nemrégen egy társaságban a Forrás hagyományőrző munkájáról szerettem volna beszélni. De valaki rövidesen félbeszakított: a szerkesztői jó szemet nem az dicséri ám, hogyan fürkészi a múltat, hanem az, hogyan látja az eljövendőt! Hogyan segíti kibontakozásában az új és új irodalmat. Eldöntsük-e ezt az eldönthetetlen kérdést? Mintha arról vitatkoznánk: melyik a fontosabb, gyökere a fának vagy a koronája? Azt mondom erre én: tisztelet a fának; gyökérnek, törzsnek és koronának. Természetesen tisztelet a múltnak, jelennek és eljövendőnek.” Életkorom és elképzeléseim okán inkább húznék ahhoz a bizonyos közbeszólóhoz, ha oldalt kellene választani, miközben éppen egy Forrás-történeti esszét írok. Jellegzetes, magyar skizo.

Versösszeállítás ez a tömb az ekkori fiatal, pályakezdő (e fogalmak korabeli problematikusságát és hatalompolitikai terheltségét most nem részletezve) költők műveiből, a Tengerlátó és a Madárúton antológiák vonzásköréből. Tóth Erzsébet, Párkai Tivadar, Fenyvesi Félix Lajos, Lezsák Sándor, Zelei Miklós, Hideg Antal, Banos János,

Zalán Tibor, Csordás Gábor, Ószabó István, Géczi János, Szilágyi Zoltán és Böröndi Lajos egy-egy verse szerepel itt. Végigolvasva gesztus- és eseményjellege jelentősebb talán az összeállításnak, az egyes szövegek kevéssé erősek. Ugyanakkor nagyon jellemző is az ekkori, leválasztó-felmutató reflexekre, hogy 106