Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Füzi Péter: Postafiók @
Fűzi Péter Postafiók @ Az ötvenöt éves Forrás eddigi ünnepi szántainak írásait felidézve először mindig Tarján Tamás immár tíz éve megjelent írása jut eszembe: Gooi Kecskemét, Pf. Gy. Neki ezzel a címmel forrt össze a szerkesztőség, holott maga a postafiók már jó ideje nincs használatban. Fura mód ez a szám számomra is azok közé a számok közé tartozik, amelyeket álmomból felkeltve is azonnal tudnék. Ehhez hasonló a szerkesztőség talán hárommal vagy néggyel ezelőtti vonalas telefonjának száma, holott emlékeim szerint csak a telefonszámot hívtam gyerekként, de levelet egyszer sem küldtem sem ide, sem más postafiókba. Mire szerkesztő lettem a Forrósnál, és már persze jóval korábban is, az első publikációim esetében is, csakhogy azokat más folyóiratoknak küldtem, már réges rég e-mailben zajlott a szerkesztőség levelezése, a kéziratok küldése-fogadása, a hagyományos értelemben vett postának csak a korrektúrafordulótól jutott szerep, ma pedig már csak a kész lapszámokat küldi ki a szerkesztőség postai úton. A korrektúrafordulót a papíralapról a digitális kapcsolattartásra a kényszer miatt hajtottuk végre, a Covid-bezártság alatt, ám végül a kényelem és a gyorsaság miatt nem tértünk vissza a papíralapú korrektúrához. A szerkesztőség részéről az online térbe való áthúzódás szükségszerű volt. Szükségszerű volt a Covid alatt, de szükségszerűségként lépett fel korábban is, amikor mi, „fiatalok”, a Forrósnál kezdtünk dolgozni, és más munkáink és a távolságok mellett egyikünk sem tudott naponta bejárni a szerkesztőségbe. A lap számára fontos anyagokat egy, azóta a csendes tisztelet tárgyává vált fehér kockába, a csak nagybetűvel emlegetett NAS-ra költöztettük, annak érdekében, hogy bárhonnan el tudjuk érni őket. Végül ez inkább előrelátásnak bizonyult: a szerkesztőség következő, sorrendben ötödik helyére, a Katona József Könyvtárba való költözését nagyban megkönnyítette, hogy a lényeges dokumentumokat bárhonnan elértük. (Lehet, hogy ötnél is több helyen volt a szerkesztőség, magam csak háromban jártam, a többit az anekdotázó történetekből ismerem.) Az említett költözéssel egy korszak is lezárult, hiszen a Forrás kikerült a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek égisze alól, hátrahagyva a számomra elsősorban a szerkesztőséget jelentő Kápolna utcát. S én sem költöztem már át az új helyre. Pestre kerülésem azonban nem okozott különösebb fennakadást, éppen a digitális átállás miatt. A Petőfi-szám, melynek a munkálatai ekkor már javában zajlottak, ebben a különös kétlakiságban szerkesztődött - talán többen, hiszen közben én is költöztem Pesten belül. Különös emlékeim vannak erről az időszakról, ezek közül a villamoson történő korrektúrázás és szerkesztés csak az egyik, de ennél is erőteljesebben rögzült bennem a képanyag összeillesztése. Ez korábban ÍOO
