Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-4. szám)
2024 / 3. szám - Csenki Nikolett: „Jó, hát akkor itt fogunk élni” (A Megáll az idő történelmi kontextusáról)
a megalkuvások fojtó légköre. Valójában így válik nyilvánvalóvá, hogy ’56 leverése és elhallgatása morálisan mélyen pusztító hatással volt a kor embere számára: meg' törte, felőrölte, őrületbe és alkoholizmusba kergette az önálló akarattal rendelkező egyéneket, akik ellenállást mertek tanúsítani a fennálló rendszerrel szemben.10 10 A korszakban felmerülő személyiségválságok között találhatunk általános, más korszakokra is jellemző és még inkább nyilvánosság elé kerülő problémákat (ilyen például a másság kérdése vagy az alkoholizmus), továbbá a személyes tragédiákat (a szeretett személy halála) is. De megemlíthető még a kommunista befolyás alatt álló kelet-európai országok „sajátossága” is, amikor is - a nyugat-európai tendenciáknak ellentmondva - a lakosság várható élettartama nem növekedett. A megszállás alatt lévő területeken magas mortalitási adatokat vettek fel a kutatók; pl. Magyarországon az 1970-es évektől folyamatosan romlottak a halálozási arányok, főleg a második gazdaságban dolgozó férfiak esetében, akik túlhajszolt életmódot folytattak, s sokan közülük nem vetették meg az alkoholt, sem a cigarettát. A demográfusok ezt nevezték el epidemiológiai korszakváltásnak. JÓZAN Péter, A halálozási viszonyok alakulása Magyarországon ip8o-ipp2 (Budapest: KSH, 1994). 11 „A Magyar Vöröskereszt 130 éves történetének egyik kiemelkedő fejezete volt az 1956 őszén kitört forradalomhoz kapcsolódó tevékenysége. Alapelveivel összhangban azonnal megkezdte mentő és segélyező munkáját. A Lengyel Vöröskereszt az elsők között, már október 25-én repülőgépet indított Budapestre, vérkészítményekkel. Ettől kezdve szinte naponta indítottak szállítmányokat vérrel, gyógyszerrel, építőanyaggal, élelmiszerrel, és a lengyel társadalom rövid idő alatt 10 millió zlotyt gyűjtött össze Magyarország számára. Készek voltak orvosokat, ápolónőket küldeni, és több ezer magyar gyermek ideiglenes befogadását is felajánlották.” Szlovikné Berényi Márta, Emberiességgel a békéért, http://mol.gov.hu/mnl/ol/hirek/ emberiesseggel_a_bekeert 12 Időbeli késéssel, de Jugoszláviába is menekültek magyarok a megtorlás elől. Lőrinczné Bencze Edit, „A magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956-ban”, in Csurgai Horváth József (szerk.): 1956: A szabadság narratívái (Budapest: L’Harmattan, 2017), 95-112. Ez a kettősség, melyet a film megmutat, a keretes kompozíció révén is érzékelhetővé válik: ha csak a hatvanas évek első felében játszódó, központi cselek' ményszálat vesszük, annak felnövekedés története szerelmi szálon beteljesüléssel végződik; azonban az előtörténet, ti. az 1556'08 nyitó képsorok, valamint az 1567 szilveszterén játszódó zárlat, amelyben a szereplők sorsáról értesülünk - szó szc' rint is -, feketémfehéren keretezik az eseményeket. A zárójelenet snittjei pontosan érzékeltetik az értékvesztés és a megalkuvás rezignált hangnemét: azaz a mítoszo' kon túli, cinikusan és ironikusan megfestett nyers valóságot. A történet 1956. november 5'én kezdődik, tehát a szovjet hadsereg 1956. november 4'én hajnalban indult magyarországi invázióját követően. A támadás a forradalom leverésére; a szocialista blokkból kilépni szándékozó, Nagy Imre vezette kormány megdöntésére és a demokratikus rendszer felszámolására irá' nyúlt. Láthatjuk, ahogy a megszállók leverik a felkelést, Köves István forradalmár pedig elássa fegyvereit, iratokat éget, és próbálja összeszedni feleségét, Évát és fiait, Köves Dinit és Gábort. De hiába szeretné elérni, hogy családja kövesse őt az emigrációba, az anya nemet mond, és fiai sem követik apjukat, aki aztán Bées felé menekül el egy vöröskeresztes11 kocsi segítségével. A megszállást követően valóban sokan menekültek Ausztriába,12 onnét aztán számos más országba. A menekülés pillanatait rögzítő képsorokat követően hangzik el az anya szájából az az emlé'
