Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 1. szám - Alex Capus: A hamisító, a kémnő és a bombakonstruktőr (részletek – Tatár Sándor fordítása)

28

biológusok, finommechanikai műszerészek, elektromérnökök, ballisztikai szakértők és kohászok is. A vörös talajon kanyargó makadámút lila sziklák és okker színű szirtek mellett vezetett északnyugati irányba, föl, Los Alamos egykori fiúinternátusához, amely a tengerszint felett kétezer-háromszáz méter magasan egy hatalmas kialudt vulkán kráterperemén állt. A távolban a Sangre de Cristo-hegység nyúlványai húzódtak levendulaszínűen, mellettük a Black Mesa-táblahegység fekete bazalttömbje meredt föl. A sziklák közt indián pueblók bújtak meg. Némelyikük lakatlan volt és düledezett, másokban laktak. Az agyag házfalakon itt-ott száradni kiakasztott piros paprikafüzérek függtek, a házak előtt a napon halomban sárga, kék, fehér és fekete kukoricacsövek.

Keskeny fahíd vezetett át a Rio Grande vöröses hullámain; utána meredeken emelkedett az út. Kaktuszok virágzottak, a busz közeledtére csörgőkígyók tűntek el a sivatagi üröm apró bokrai közt. Majd egy kanyar után hirtelen előtűntek a US Army hatalmas porfelhőt kavaró, rettenetes robajjal dübörgő óriás buldózerei, amelyek a lila sziklákat és az okkerszirteket szükség szerint áttörve, illetve legyalulva a nehézforgalom számára is alkalmas, építendő út számára alakították ki a terepet. Végtelen ideig kapaszkodott föl a busz a hegyre. Amikor fölért a kráter peremére, onnan egyenes út vezetett Los Alamosba, amely alig néhány hét elteltével egyáltalán nem hasonlított már fiúinternátusra; ezer lakót befogadni képes barakkvárossá nőtt. A várost hat kilométeres körzetben a legcsekélyebb rés, nyílás nélküli szögesdrót kerítés vette körül, nyugaton és keleten volt rajta egy-egy kapu masszív sorompóval; géppisztolyos milicisták ellenőrizték az áthaladásra jogosító dokumentumokat, néma pillantásokat vetve a busz belsejébe. Utána az őrmester jelt adott a továbbhaladásra.

Amikor a busz megérkezett az egykori iskolaépület elé, Oppenheimer fogadta és köszöntötte a jövevényeket. Vállon veregette a férfiakat, megkérdezte a feleségeket, hogy utaztak, és válaszaikat a szokásos ja, ja, ja-val nyugtázta. Körbekínálta az öngyújtóját, majd odaintette a katonákat, akiknek gondoskodniuk kellett a csomagokról, és mindenkit a szállására kellett kalauzolniuk. Felix és Lore Bloch a TI24-es apartmanházba költözhettek be, nem messze a víztoronytól. Az épület rohammunkában épült, zöldre mázolt faház volt, négy lakással. A lakószobák mind ugyanolyan szerényen és takarékosan voltak berendezve, a hálókban tábori ágyak álltak. A takarókon és a lepedőkön a fekete USED pecsét díszelgett, amely a United States Engineer Detachment rövidítése volt.

Magányos nem volt a Bloch házaspár Los Alamosban. A falak vékonyak voltak, és a túloldalukon régi barátok laktak. Blochék mellett, a földszinten Edward Teller lakott, aki a lipcsei pingpong-pincében a teákat főzte Blochnak, és aki később Berkeleyben a titkos nyári szemináriumon megrémítette a társaságot a világégés víziójával, az emeletre a fizikus Robert Brode költözött be, akit Felix már göttingeni diákként, majd Berkeleyben a Monday Evening Journal Club tagjaként megismert.