Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 3. szám - Fried István: „Csatázok verseimmel…”

Mint elalvó gyermekére Néz a szerető anya.

Innen lépek vissza a Rá/wÁvciklus egy darabjához, amely erős gondolatiságával a Világosságot típusú, mardosó kételyt közvetítő versekhez volna csatolható, ám elválasztja a byroni eredetűnek feltételezett spleen, mely némely kutató szerint egy válságkorszak jelződése, mások szerint (újabban hajlok erre én is) egy perióduszárás és -nyitás között, személyes sorsa és sokat támadott költőisége küzdelmes „lereagálása” problémakörében gondoltatja végig részint lírájának gonddal kialakított motívumrendszerét, részint a rendelkezésére álló, már birtokba vett, illetőleg a magáévá birtokló eszközrendszer összefoghatósága terén tett/teendő fáradozásait. Ezért aligha meglepő, hogy a Nap is különféleképpen bukkan elő a Felhők versei között {A Nap):

Mi az a Nap? Mi az a nap? Nem is nap az tulajdonkép. Ugyan mi hát? ... hát semmi más, Mint egy nagy szappanbuborék. Valami óriásfiú

Kifúj a reggel keleten, S szétpattan este nyugaton. - És ez minden nap így megyen.

E lírai epigramma (gnóma?) részben ama ellentétre épül, amelyet az első és az utolsó sor tartogat az olvasó számára, a nagy és a kis kezdőbetűvel írt nap jelentésváltására, amely kizárólag írásban (szóban nem) érzékelhető. Az égitest és az időnyi egysége ekképpen nem választódik el, a minden nap megszokottsága, állandó visszatérése a Napot is jellemzi, amelynek „kisszerűsége” egyáltalában nem magától értetődő. Ehhez a torzító képzelet erőfeszítése szükséges. A címbeli nagy kezdőbetű és a versbeli kis kezdőbetű a relativizálás, a magasból a lentre hozás eszköze. Ami lehetővé teszi, a szándékosan kissé nehézkes előadással előadott furcsa képzelgés, mivel az állandó - tűnő - állandó „dialektikája” helyébe olyan játékosságot ajánl, amely nem rendelkezik annak (felhőtlen?) örömével. A semmi bizonyosban, tartósban immár nem hívő beszélő a maga módján logikus (valójában illogikus) előadása a meglepőt hozza helyzetbe, a váratlan közlést, s ezt a vers felépítésével teszi szemléletessé. Már az önmagában érdekes, hogy későbbi megoldásokat előlegez, rövid és hosszú verssorok váltását, teszi ezt rímes és rímtelen sorokkal. A rímek eloszlása: a be bd

ef

e. A sok írásjel (kérdőjelek, három pont, vesszők, gondolatjel) nemigen engedik a nyugodt előadást, ugyanakkor a választott szókincs mentes mindenféle pátosztól, a „hát semmi más” tetszhetne fölösleges betoldásnak, a szereplő „óriásfiú” 52