Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Fried István: „Csatázok verseimmel…”
fekvőnek tetsző távlatokat (az antikvitástól, Horatiustól a magyar irodalom közvetlen múltjáig, Kazinczyig, Berzsenyiig, különös tekintettel a sajka, sajkás színre állítására). Mindenesetre a dolgozat figyelemfelhívó funkciója máig időszerű maradt, olyannyira, hogy a német nyelvű magyar irodalomtörténetben a Petőfifejezet szerzője, S. Varga Pál a Nappal (égitesttel) összefüggésben a „toposzok szemantikai variabilitás”'áról emlékezik meg, jelentős számú példával érvelve.16 Azonkívül, hogy a magam részéről nem a toposzt használnám, hanem a motívumot (elfogadom jól indokolva az allegóriát és a szimbólumot is.17 S. Varga Pállal összhangban majd megkísérlem, nem csak állításának igazolását, reagálva Hász Fehér Katalin dolgozatára, az egyik vezérmotívum alakváltozásainak demonstrálásával, nem teljesen kizárva a „biofikcionális szempontkor a költészeti „forradalom”, az újszerű képalkotás, a „variabilitás” igazolását. Ennek révén jócskán szélesedik a poétái mező. Olyképpen, hogy a Nap „vonzásköré-ben megalkotott versek, versrészletek „tartalmi” és „kifejezésbeli” szintjére tekintek ki. Azt szeretném tanúsítani, hogy az általam vezérmotívumnak minősített tényezők meghatározott rendben, következetesen és sokféleképpen lelhetők föl, nemcsak váratlanul felbukkannak, hanem különböző jelenetekben, helyzetben vissza-vissz at érnek, a legritkább esetben ismétlődnek, túlnyomó többségben valamit hozzátesznek a már ismerthez, vagy valamit elvesznek belőle, hogy valami mással pótolják. Egyszóval a találó kifejezéssel „szemantikai variabilitás”-nak nevezett poétikai jellemző a Petőfi-líra (és részint verses epika) olyan tulajdonsága, amely egy rendkívül rétegzett, időről időre változó, gazdagodó, a poétika alapkérdéseit szem előtt tartó költői magatartásnak éppen e változékonyságban lesz az állandója, és ez menti meg a rutintól, az önismétléstől, a „modor”-tól. S ez az, amit a látszólagos nyelvi egyszerűséggel a „petőfieskedők” utánozhatónak, el/kisajátíthatónak vélnek. Jóllehet ez az, ami utánozhatatlan (legfeljebb néhány külsősége), hiszen igen látványosan már a verselés, a strófaalkotás, az időmérték és az ütemhangsúly olykor meglepő alkalmazása, a rímelés megannyi változata jelzi, hogy rendkívül tág az a költői tartomány, amelynek bejárására értelmezőjének vállalkoznia kell. Nyilván a Nap-motívum valamennyi előfordulásának regisztrálásáról e dolgozat szabott keretei miatt le kell mondanom, nem térek ki a Nappal párhuzamos/ ellentétes Hold-motívumra, illetve kettőjük egymást váltó, egymás másikjának felfogható együttesének bemutatására. Ellenben néhány, általam igen fontosnak ▼ 16 S. Varga Pál, Expansion und Multiplikation des lyrischen Ich im Zeichen einer dichterischen Umgangsprache; Sándor Petőfi (1823-1845)), in Geschichte der ungarischen Literatur. Eine historisch-poetologische Darstellung, hg. Ernő Kulcsár Szabó, Walter de Gruvter, Berlin, Boston. 2013, 285). 17 Ernst Robert Curtius, Europäische Literatur und lateinisches Mittelalter. Francke Verlag, Bern, München, 15>8410. A toposzról (Quintilianus nyomán): 851-115, a könyvben tárgyalt toposzokról a tárgymutató igazít el. Curtius számos példával illusztrálja az allegória, a szimbólum, a metaforika antik, középkori és részben újkori értelmezését és szerepét a retorikában és a költészetben. 47
