Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Fried István: „Csatázok verseimmel…”
gondolt vershelyre igyekszem valamivel részletesebben kitérni. Ezúttal a kronológiáról is lemondok: míg a vándorlás/vándor motívumba egy életrend nehézség nélkül odaérthető (esetleg: odaértendő), bármily személyes a szituáltság, a Nap esetében ez jóval nehézkesebben tehető csak meg. A vándor/vándorlás pozicionáltsága alapvetően ellentétes: egyfelől a kispolgári/polgári szalon-líra (és festészet) megállapodóttság, életélvezet és hasonlók megjelenítettségével, az űzött, vagy csupán önmaga és a világ felfedezésére induló, nemegyszer a szám' űzött helyzetébe kényszerülő figura sem az aurea mediocritas, sem az Ithakájába hazatérő érzelemvilágával nem akar, de nem is tud azonosulni, másfelől nem lehet részese egy statikus világfelfogásnak, inkább a már Vörösmartynál (az európai irodalmakban sokaknál) üldözöttként, törvényen kívüliként láttatott figurával rokonítható alak jelenik meg, természetesen végigjátszván a motívumnak számos lehetőségét. Ilyen módon Petőfi verseinek NAP-ja részese lesz egy, az ősidőkben körvonalazódó mítosznak, a Nap-istenség attribútumait örökölve, valamint újabbkori Nap-Éj, más alakban Fény-Sötétség szembeállításnak.18 Míg az előbbi sok áttétellel ér el költőnkhöz, az utóbbi, időben közelebbi elképzelést továbbformálja, az 1840'es évek második felének gondolati költészetéhez igazítja. Ha közelebbről kívánom megnevezni, akkor a felvilágosodás (ezúttal így, általánosságban) fényszimbolikájára utalok, amellyel szemben szerveződtek/nek a sötétség erői. Ha innen indulok ki, nem tehetem meg, hogy ne idézzem Vörösmarty ódává nemesülő bölcseleti epigrammáját, az 1839-re keltezett A Guttenberg-albumba című (valójában felkérésre írt alkalmi) költeményét, amely az évfordulós ünnepség tiszteletére antik metrumban ad hangot a korszerű gondolatnak, amelynek felvilágosodott átszíneződését nem tagadhatjuk: „Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek. S a kitörő napfény nem terem áltudományt(...) Majd ha világosság terjed ki keletre nyugattól...”19 A könyvnyomtatás „feltalálójának” ünnepére szóló kívánság (leegyszerűsítve) a felvilágosodás eszméinek győzelme, mely 1839 Magyarországában (és másutt) legfeljebb remény lehet. A vers érvényességét nem csökkentette, hogy a Gondolatok a könyvtárban eleinte mintha visszavonni látszana a könyvbe vetett hitet, ám utóbb kérdés formájában módosította, miszerint eldönthetetlen, vajon a reményből csupán kínzó kérdések lehetnek-e? Vagy beteljesül-e a remény? „De hát hol a könyv, mely célhoz vezet? / Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e / A könyvek által a világ előbb?” Ebbe a körbe ▼ 18 Szimbólumtár, Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából, szerk. Pál József, Újvári Edit. Balassi, Budapest, 348-350. 20012. Hans Biedermann, Szimbólumlexikon, ford. Havas Lujza, Körber Ágnes. Corvina, Budapest, 1996, 277-279. Magyar előzményül a felvilágosodás eszméinek és szimbolikájának a 18. századi változatait jelölhetjük meg, nem állítva, hogy a szóba jöhető szövegek közvetlenül eljutottak Petőfihez. Eckhardt Sándor, A francia forradalom eszméi Magyarországon (1924), szöveggond, utószó Soós István. Lucidus, Budapest, 2001, 11, 15-16. Idézet Nagyváthy János Fridrikjéből: „Oh! Ég! A melly látod a szívet vérzeni, / Siess a Köd utánn NAP-LÉNYT deríteni. 19 Vörösmarty Mihály, Költői müvei, szöveggond. Martinkó András. Szépirodalmi, Budapest, 1987, 332, 408-411. 48
