Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Fried István: „Csatázok verseimmel…”
végigszáguldania a neki kiszabott időn. Mindegyik periódusban föltetszenek ezek a motívumok, egyetlen periódusban sem következetesen vagy egyetlen húrra hang' szerelve, hanem részint dinamikájukban, más szempontból változatosságukban, részben egymással szembeállítva, különféle hangnemekre hangszerelve, szinte végigjátszva az összes lehetséges változatot. Ezzel összefüggésben újra elővehetjük a „költészet forradalma Mol elgondolt tézisünket, amelyekre a mottóban idézett vers két sorával igyekeztem beszédes példát hozni. A 48-as versek közül való Forradalom első és záró két soráról van szó, egy vers keretéről, amely önmagában figyelmeztet a szellemi és a „valóságos” tényezők belső összefüggéseire: a dal szellemisége és az a realitás, amelyet március 15-én az utcai események írtak be a történelembe, egymásból következnek, a vers anagrammája többszörösen figyelmeztet, hogy ez a dal meg a többi hasonló a forradalom nem külön-külön történtek. Ennek szinte minden vitát kizáró dokumentuma a rím minéműsége, miszerint a forradalom13 magába zárja a dalom-at, viszont a dalom nélkül a Jorradalom legfeljebb olyan ige, melynek folytatása, befejezése nem feltétlenül a dalom irányába vezet. Ez a rímpár önmagában összekapcsol, egymástól függővé tesz különnémű tényezőket, jóllehet 1789 óta lehet tudni, hogy a forradalom igényli a dalokat, népszerűsíti egyiket-másikat. Ha mármost a két teljes sorra terjesztjük ki figyelmünket, akkor megerősíthet, hogy az indítás: Haloványul a gyáva szavamra,... (az írásjel lényeges, nyomatékor kölcsönöz az indulattal teli versbeszédnek), „kifelé” szól, tábort és ellentábort feltételez, vagy különféle mentalitások eltéréseire céloz. A második egység áthajlással kezdődik: dalom/viharodnak előjele: aligha felejthető, hogy 1848-ban, és nem csak akkor Petőfi némely verse szelet vetett és vihart aratott, különféle indulatú befogadásokban volt része, ahogy nem sokkal költőként jelentkezése után osztotta meg a befogadókat; a folklorizálódástól teljes elutasításig ívelnek a „reagálások”, melyek hol egy „kéregkritika”, hol egyszerűen egy másik költészettan képviselőinek értetlenségeit igazolják. Ezt csupán felkészületlenségük menti: amennyiben váratlanul érte őket a Vörösmarty védőszárnyai alatt, de egyre távolodóban Vörösmartytól alakuló líra és verses epika fokozatos kiteljesedése. Ha a Forradalom című vers ekkora jelentőséget tulajdonít a dalommal jelzett költészetnek (hogy ti. viharának előjele, forradalom), ez azért lehetséges, mert még hangsúlyosabbá-erőteljesebbé teszi a programot, amelyet a „Csatázok verseimmel” magatartása és költészettana hitelesít. Petőfi a maga formálta retorikával helyettesíti nemcsak a genera dicendi-ben megszabott fel/megszólalási módokat, hanem verstárgyaihoz maga választja meg, mindenféle szabálytól eltérően, a hangnemet, a verselést (a Forradalomban a sebesen előregördülő ▼ 13 A forradalom első előfordulása erjedés, forrongás jelentésben Kazinczy Ferencnél 1815-ben. Vajda Péternél forradalmas 1838-ban, a forradalmár 1845-ből való. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, föszerk. Benkő Loránd, Akadémiai, Budapest, 1967, I, 955-956. 45
