Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Juhász Tibor: Fáradásos törés (szociográfia-részlet)
Juhász Tibor Fáradásos törés Nyírkalászba valósi vagyok, de hat hónapos korom óta itt lakom Miskolcon. Akkor költöztek be a szüleim. Anyám hazajött Miskolcra, mert ő itt született. Apám Kisvárdán nőtt fel. A Győri kapuban laktunk a beköltözésünk után, egy nagy udvarban. Hirtelen nem tudom pontosan, mi volt a neve, de valamilyen udvar volt, az biztos. Nem minthogyha számítana, nincsenek már meg azok az épületek, amelyek rajta állottak, lebontották őket. Most üzletek vannak ott. Úgy emlékszem, tényleg hatalmas udvar volt, és a pékségnek voltak ilyen rossz autójai benne. Mielőtt befejezhettem volna az iskolát, elkerültünk onnan. Jó volna tudni, milyen utcába, csak már nem jut eszembe annak se a neve. Hatvanöt éves vagyok, ezeken a régi dolgokon én már nem gondolkozom. Nem is jutna rá idő. Annyi csinálnivaló van a ház körül, hogy nem győzöm a lábam miatt. Nagyrészt fát vágok. Nincs másom, csak ez a kézifűrész, ennek is rossz az éle. Úgy fűrészelem vele a fát, hogy beférjen a kiskályhába, amellyel fűtünk. Egész napos munka. Ott lenne még a vízhordás is, de az túl nagy feladat nekem, abban nem bírok segíteni a családnak. Magamat is alig tartom meg, remegek förészelés közben, rugózok, mintha maguktól ugornának össze és egyenesednének ki a térdeim. A kohászatba se volt ennyi tennivaló, pedig ott komolyabb dolgokkal foglalkoztunk. Első munkahelyem az Északmagyarországi Tervező Vállalat volt, hetvenötben kerültem oda, azt hiszem. Figur áns voltam, segédkeztem a méréseknél. Nyolcvantól húztam le a kohászatban húsz évet, és utána mentem a Városgazdához fűnyíró embernek. Ez volt a munkaköröm megnevezése, mert füvet nyírtam, még egy tanfolyamot is el kellett végeznem hozzá. A kohászatban konverteres acélgyártás volt a szakmám. Megfizették, egy-két túlórával nem kis pénzt kerestem abban az időben. A feleségem egyébként még többet lehúzott a kohászatban, ő már ott dolgozott akkor is, amikor én még a Tervező Vállalatnál voltam. O takarító volt. Néha együtt mentünk haza az autóbuszon. Szólóbusz volt, vagy minek hívják azt, amelyikben nincsen csukló, és amerre laktunk, olyan út volt, hogy hepehupás. Gyorsan vezetett a sofőr, és fel-feldobott minket a hátulja a busznak, ő meg belém kapaszkodott, úgy ugráltunk ketten! Leszálltunk, kérdeztem, merre megy. Mondta, hogy arra, és az ellenkező irányba mutatott. Én meg, mondom, emerre megyek, szia. Másnap is találkoztunk, harmadnap és negyednap is. Összejöttünk, hat hónapra rá pedig összeházasodtunk. Rengetegen voltak a lagziban, meg is A szerző Miskolc egyik zárt kertes külterületén, a lyukóvölgyi szegregátumban végez önkéntes írói terepmunkát. írása egy helyi lakossal készített interjún alapul. 33
