Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Háy János: Boldog boldogtalan (regényrészlet)
Előtte, mármint a korábbi mondatban megosztott információ előtt, olyan állása volt, hogy degeszre kereste magát, vezető informatikus volt egy multinál (ebből most már tényleg egyértelmű, hogy ez a nőügyi előadó, mármint, aki korábban a nőkről fantáziáit, nem az író volt, lehet, hogy ő is így gondolkodott, csak szégyellte, s most inkább átpasszolta egy informatikusnak a gondolatokat, megalázva ezzel az informatikusok, helyesebben, a meggazdagodott informatikusok párkapcsolatokról vallott nézeteit). Annyi pénzt kapott, amennyit akart, minden tőle függött, és a felesége is jól keresett, hol volt, hol nem volt volt az életük, amíg el nem váltak. Megosztották a vagyont, volt mit, meg aztán a válás után megnyitotta a titkos bankszámlákat, vett néhány lakást a felhalmozott titkos megtakarításokból. Olyan sokszor kerül szóba ez a titkosság, hogy most én is megosztok egy titkot, minden regény tele van kódolt üzenettel, a pont és a nagybetű közötti kicsi résben ott vannak azok a mondatok, amelyek csak egyvalakinek szólnak és csak ő tudja kiolvasni, hogy szeretlek, a következő helyen meg hogy hiányzol, arrébb, hogy minden gondolatban csak rád gondolok, vagy hogy ugye örökké. Aki ezt ki tudja olvasni, az az elbeszélő szerelme. De térjünk vissza az ingatlanvásárlásokra. Ez épp akkor volt, amikor a béka segge alatt voltak az ingatlanárak (ez azt jelenti, hogy nagyon alacsonyak voltak, csak azért jelzem, mert nem szeretném, hogy száz év múlva, ha megjelenik újra ez a könyv, lábjegyzetet kelljen tenni ide, mert ez a kifejezés már akkorra kimegy a divatból, mert a klímaváltozás miatt nem lesznek békák, vagy olyan békák lesznek, akik fenn hordják a feneküket, vagy csak kihal a nyelvből ez a metonimikus megfogalmazás). Felújíttatta őket (lakásokat), most kiadja, és tényleg nem kell a munkával szarakodni, netán bejárni ellenszenves kollégák és főnökök közé, hülyeségekről beszélgetni, elkapni az asztalszomszédjától az épp aktuális fertőzéseket. Kidolgozta magát, innéttől élvezni fogja az életét nullahuszonnégyben. Volt ideje a nőket szervezni, nincs is más dolga, a gyerekeivel megromlott a viszonya. Nem a válás miatt. A válás tulajdonképpen még egy kicsit javított is, mert ezek a gyerekek most legalább tudtak semlegesen gondolni rá, nem úgy, mint amikor nap mint nap látták és hallgatták, hogy milyen gyerekeket szeretett volna helyettük, helyesebben, milyet szeretett volna belőlük faragni, milyen intellektuális és erkölcsi elvárásai vannak, amely elvárásoknak egy tőle való gyereknek meg kell felelnie, és mit ad isten, ezek a gyerekek annak pont nem feleltek meg, ezt a szakirodalom amúgy Gepetto-szindrómának nevezi az ismert mese (Pinokkió) kapcsán. Gondolta, ha elválik, ő sem látja őket, ezt a romlottságot, amivel eltérnek az általa elvártaktól. Talán a felesége miatt van, erre is gondolt, hogy ezért lettek ilyenek, mert különben ő volt az, aki egy korábbi oldalon, inkább fürdőkádban heverészett hétvégén, minthogy elment volna a játszótérre vagy kirándulni a feleséggel, mert ő fáradt volt. Ez nagyon hasonló helyzet, így folytatja az elbeszélő, 2?
