Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Háy János: Boldog boldogtalan (regényrészlet)
nak, és ne azt szeressék, hogy bekuckóznak valami régibe. Eszébe jutott a Hollósyjátszótér (itt várakozott egy korábbi jelenetben a biopiacos férfi, az elképzelt szerelemre). amikor gyerek volt, még nem volt felújítva, ott nőtt föl, és hogy milyen jó volt a bokrok alatt kis lakhelyet kialakítani, ahol lehetett főzőcskézni, meg onnan játékból elmenni dolgozni, a munkahely a homokozó volt. Az tényleg milyen jó volt, és mennyire lehetett azt érezni, mit jelent otthon lenni valahol. S most, ezt már az író teszi hozzá, vagy a sátoraljaújhelyi könyvtárosnő, aki megint korábban ébredt, mint a férfi, hogy most mégis itt vagy, gyermekét egyedül nevelő anyaként. Mire volt jó az a nagy otthonosság? Hát csak erre, hogy jól elcseszd az életedet, persze más is elcseszte, nem csak te, de neked elég, ha azzal szembesülsz, hogy a tiéd milyen. Pont az nem valósult meg benne, amit a játszótéren eltöltött idő ígért. Minden kudarc ellenére azért azt a budai gőgöt, aminek legfőbb jellegzetessége, hogy a saját életet más életek fölé értelmezi, valamint az örökös elégedetlenség, képtelen volt levetkezni, holott az egész élete arra figyelmeztette, hogy térj már észhez. De nem tért, mert aki Budán nő fel, az egész életében budai lesz, akivel csak más budaiak tudnak szót érteni. Olyan helyeket és elfoglaltságokat emlegetnek fel, ahol és amiben csak budaiak vesznek részt, a nyelvük nem a megszokott magyar, mert tele van titkos üzenetekkel, amit csak azok tudnak megfejteni, akikben mondhatni a születésüktől benne van a megfejtési kód. A világon mindenütt felismerik egymást, akár egy ismeretlen amerikai városban is, és onnantól megalakítják, mondjuk, a pittsburghi budaiak szövetségét, ha épp Pittsburgh ez a város, amit persze nem jegyeztetnek be hivatalosan, mert ez egy titkos szervezet, ez a valódi szabadkőművesség, mert a szabadkőművességet is csak azért hozták létre, hogy elterelje a figyelmet a budaiak törzsszövetségéről. Ezt biztos, hogy a könyvtárosnő írta, ráadásul az író egy korábbi könyvét felhasználva, amiben hosszan értekezik a társadalmakban rejtetten megbújó törzsszövetségekről. Biztos nem jutott akkor (mármint a másik könyv ide vonatkozó részének írásakor) az írónak semmi az eszébe. Olyankor szoktak az írók esszészerű részeket beleírni a könyvekbe, amikor semmi sorsszerű nem jut eszükbe, de szeretnék, ha aznap is kicsit haladnának a könyvvel, hogy átélhessék, ma sem voltak haszontalanok. Ezek a részek persze minden veszteség nélkül kihagyhatok minden regényből, még a Háború és békéből is, mert semmit nem tesznek hozzá a történethez, gondolatilag meg nincsenek azon a szinten, hogy külön is meg jelente the tők lennének, írta a korábban felébredő könyvtárosnő, s közben azon gondolkodott, hány évet lehet úgy kibírni egy férfi mellett, hogy az a férfi nem vállalja fel. Homályban élni, titokban, nincs ennél megalázóbb. Es minden férfi épp olyan, mint ez a mostani is, hogy őt senki nem választja, senki nem mondja azt, hogy pont téged kerestelek, legfeljebb hazugságból részegen, aztán másnapra az egészet elfelejti. Es mi fog történni, ha ezt elmondja, ha a férfi nem vallja be, akkor ő küld egy esemest a feleségnek (már jó ideje megszerezte a számát)? Akkor sem fogja őt 27
