Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 3. szám - Háy János: Boldog boldogtalan (regényrészlet)

vagy az első igazi. Mindenesetre valamiképpen kiválasztottnak hitte magát, és neki ez is számított, mert a legkorszerűbb szakokon is épp olyan mindenki, mint a legkonzervatívabbakon, hogy első akar lenni annak a másik embernek az életében.

Majd lesz jobb is, gondolta ez a férfi Londonban, épp pizzával a csomagtar' tón loholva egy forgalmas londoni utcán. De mitől lenne jobb? Esetleg lesz olyan gyereke is, akit felvállal, mert szereti annyira azt a nőt, akitől lesz, hogy gyerekkel együtt is kell? Mitől lenne jobb? Hogy megismerkedik valakivel, aki elhívja egy másik munkára valahová, bevándorlókat tanítani angolra? És ott megismerkedik egy Szíriából szökött lánnyal, és ő lesz az, akitől vállal gyerekeket, mert annak tényleg ő lesz az első, mert addig úgy élt, mint egy bontatlan karácsonyi csomag, és boldogan élnek, míg meg nem halnak? Mitől lesz jobb? Rájön, hogy hibát követett el, és visszajön Magyarországra azzal a felismeréssel, hogy ez az ő hazája, s ha nehezen is, de itt akar majd érvényesülni, mégiscsak itt laknak a rokonai, a barátai, és hiába perfekt

angolból,

mégiscsak jobb magyarul beszélni? Mitől lesz jobb? Mintha mi sem történt volna az elmúlt három év során, az a nő, akitől gyereke született, örömmel visszafogadja, és együtt nevelik a gyereküket, sőt lesz egy újabb gyerek is, akit már közös akarattal és közösen tervezve szül meg a nő, s most együtt mennek játszótérre? Mitől lesz jobb? Megmásítható bármi is, amit koráb' ban tettünk,

azzal, hogy ráismerünk arra, hogy hibáztunk? Szóval, hogy akkor megmásítható'C az, amit tettünk, s elmúliHe a hiba vagy a fájdalom és hántás, amit okoztunk? Ha mi változunk, akkor úgy léphetünk vissza a múltba, mintha mi sem történt volna, mintha csupán a mi változásunktól függene, hogy milyenek a dolgok? Mitől lenne jobb? Egyáltalán mi az, hogy jó vagy rossz? Honnét nézve jó vagy rossz valami? Egyáltalán ezek a minősítések benne vannak a dolgokban, vagy csak mi helyezzük beléjük a jót, ha éppen úgy látszik, jól jártunk egy döntés következtében, a rosszat meg ha rosszul? Aztán fordul a kocka néhány év múlva, amikor épp úgy tűnik, ami korábban jónak mutatkozik, épp rossz, vagy a rossz épp jó? Mindegy, inkább menjünk a játszótérre.

A lány, nem tudni a fentebb említettek közül melyik apai attitűd miatt, de egyedül van a játszótéren, nem tudja senkivel megbeszélni, hogy neki ez a játszó' tér egyáltalán nem tetszik. Mert fejben ettől tovább nem lehet jutni, nem tetszik, mert nem tetszik. Nincs olyan, hogy a másik mond olyat, hogy nekem ez a lélek' telenség nem tetszik. Ja, ennek a játszótérnek tényleg nincs lelke, csak az látszik, hogy piszok sok pénz volt rá. Ja, meg, mért nincsenek egyszerű csúzdák, mért kell öt percet mászni ahhoz, hogy lecsússz, amikor a csúzdában az a lényeg, hogy csúsZ' hass. Nem, ez a párbeszéd nem zajlik le benne, csak annyi, hogy nem szeretem, s hogy rá kéne venni a gyereket, hogy menjenek át a Benczúr'játszótérre, a Benczúr közbe, vagy a Margarétára, a 12. kerületi önkormányzat mögé.

A gyerek nem tágít, mert számára ez most az újdonság. Arra gondol ez a lány, hogy itt kezdődik el a vágyképzés a gyerekekben, hogy mindig valami újat akarja' 26