Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 3. szám - Háy János: Boldog boldogtalan (regényrészlet)

Hág János Boldog boldogtalan Milyen kár, hogy ők nem látják meg az unokájukat, vagy a gyerekeik boldogulását, de hát mindig lesz az a világ, amit, aki korábban hal meg, már nem lát, ahogyan az sem látja, aki később hal meg, csak valahonnan máshonnan nem látja, de a véghe­­tétlen időhöz képest, alapvetően ez a máshonnan nem rendelkezik jelentőséggel. O nincs, s ahogy ezerévek óta, a létező világ szempontjából a nemlétének rövid ideig van csak jelentősége. Egy darabig még hiányzik, aztán más érzelmi erők töltik be a helyét, és csak néha ugrik be, akárcsak a gyerekek számára is, hogy milyen jó volna, ha élne még az apu vagy az anyu, hogy látná, ami most történik velünk, netán még tanácsot is adna egy lakásvásárlásnál, vagy átjönne vigyázni a gye re kék­re (gyerekre, ha csak egy van). De ahogy jött a gondolat és a szomorúság, úgy el is illant, mert valaki odaszólt, hogy anyu, nem megyünk játszótérre? És mennek, miként mindenki, akinek kisgyereke van, igyekszik olyan dolgot csinálni, amit a gyerek szeret. Ez az anya is megy, valamely néni és/vagy bácsi gyereke. Mindenki gyereke valakinek, azok is, akik intézetben nőnek fel, épp ez a teher nehezedik rájuk, hogy gyerekei valakiknek, mégis intézetben nőnek fel. Mindannyian cipeljük a létező és nemlétező apák és anyák terhét, akkor is, amikor már azt hittük, ledobtuk a vállunkról. Jön egy pillanat, amikor előjönnek a tanult, de legfőképpen a genetikai minták, de ennek most itt nincs szerepe, ezért nem is bontjuk ki, hanem vissza­térünk az anyához, hogy megy a játszótérre, mondjuk a Városligetbe, arra az új játszótérre, ahol őrző-védők ügyelnek a rendre, s ha valamit helytelenül teszel, rögvest figyelmeztetnek. Ez egy értékes játszótér, tele különleges mászókákkal és csúzdákkal. Az apa is ott van, vasárnap van, elkíséri a családot, vagy épp nincs ott, mert úgy gondolja, hogy neki jár a pihenés, menjen csak az anya, neki életcél egy gyerek, neki, mármint az apának, csak úgy van, hogy kell, hogy legyen, de jól meg­van nélkülük, a gyerekek gondolatával a fejében. Vagy nincs apa, mert nem vállalta az apaságot, és meglépett még a születés előtt. Azt se tudni, hogy most hol van éppen, talán Londonba költözött, és ott dolgozik szarért-húgyért mint pizzafutár egyetemi végzettséggel, de az angolszak ebben az országban nehezen értelmez­hető diplomaként, mert angol szakra járt, vagy amerikanisztikára. Ott ismerke­dett meg az elhagyott anyával, aki akkor még csak potenciális anya volt, amely potencialitásra a férfi nem gondolt, csak arra, hogy jól néz ki, meg jó vele dugni, meg nem kell egyedül elmenni egy bulira, meg ő volt neki az első vagy az igazi ▼ Regényrészlet 25

Next

/
Thumbnails
Contents