Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Fenyvesi Ottó: Enyhe fintor (vers)
Fenyvesi Ottó Enyhe fintor Zalán Tibornak Kérded: mi fán terem a boldogság mostanában? Konkrétan mi is lenne az?! Baj van a boldogsággal, elrejtőzött a felező szonettek rengetegében, visszavonult a köngvtárak mélyére, a könyvekbe. Ott kuporog és fintorog a polcokon. A mi boldogságunk már túl van hatvanon. Tízezrek, milliók, milliárdok boldogsága a mennyben és pokolban bujkál. A boldogság fél a hangos beszédtől, olykor mormol valamit, suttog. Elrejtőzik a hajnali madárénekben, elbújik a méltósággal kidőlt fákban, a vért tisztító füvekben, a sör mellé kikért unikumban. A boldogság előttünk bukdácsolt, halkan dúdolt egy régi, bohókás melódiát, olykor utolértük, hamvas bőrét krémmel kenegettük, vigasztaltuk, ápoltuk, amikor elesett és szárnyát törte. Agyba bújt velünk, huncutul a szemünkbe mosolygott, majd újult erővel menekülőre fogta, mint a pillangók, cikázva. A boldogság Porschét és Mercédesz-Benz-t vezetett, űrhajóra szállt és diszkóit fényévekre, a Szíriuszra, eltűnt a Plejádok ködében. A Fiastyúk alá bújt. *7
