Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Fenyvesi Ottó: Enyhe fintor (vers)
Elfelejtetted színét, szagát, ízét? Hogyan is néz ki pontosan? Ki emlékszik még? Mi fán terem? - kérded. A boldogság lélegzetállító, szenvedélyes, vékony vagy vastag? Könnyű vagy nehéz? Örökzöld, vagy éppen rozsdabarna? A boldogság időmértékes, diszkrét, dinamikus, szuperszonikus, félreérthetetlen, hidegvérű, kompatibilis, kognitív, kreatív, elegáns, újrahasznosítható, változékony, és egykedvű. Hamvából feltámadó, elveszett jelentés. A boldogság önfejű, törékeny, és folyamatosan magát gerjeszti. Hirtelen eltűnik, majd felbukkan egy tányér bablevesben. A boldogság elfelejtett dalokban rejtőzik. Túléltük azokat a boldog órákat, időket, túléltük a dühös, harsány bohémságot. Ne felejtsük el azokat a zamatokat! A házak falán árnyék ölelkezett a fénnyel. Bokáig jártunk a boldogságban, a betonban, az izzó salakban, a démonokban és diktatúrában. A boldogság ott rejtőzött a lábtörlő alatt, a kukásautóban. Egyéb tüneményekben: alkonyat, váróterem, vakvágány. A boldogság olykor tornacipőben végigvonult velünk a Duna utcán. Iszkolt előttünk a pipacsba borult mezőn, a fülünkbe súgott valamit, majd elfutott, és nagyot sikoltott az élet forrása előtt. Illúzió volt, gondolat csak, látomás? De ajka és két melle volt. Hónalját és ágyékát szőrzet borította, zihálva lüktetett, befogadott bennünket. Igazibb volt az igazinál. Immár csontfehér a szívünk, az üstökünk. Torkunkban szavak, boldogság-halmazok. 18
