Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 1. szám - Alex Capus: A hamisító, a kémnő és a bombakonstruktőr (részletek – Tatár Sándor fordítása)

23

– Nekem meg van itt egy amerikai egydolláros bankjegyem – mondta Gilliéron. – Most akkor gondoljam azt, hogy Abraham Lincoln idejében minden amerikai oszlopsoros homlokzatú márványkupolák alatt lakott?

– Ez a cseréptető semmiféle történetet nem mesél – mondta Evans. – Még hamisat sem.

– Tudományos szempontból a semmilyen történet jobb a hamis történetnél – tartott ki álláspontja mellett Gilliéron.

– Mint tudja, én ennek az ellenkezőjét gondolom – mondta Evans. – Ahogyan a bikaviadal-freskó esetében is.

– A kettő nem hasonlítható össze – mondta Gilliéron. – Egy kis művészi szabadosság egy freskónál, az valami egészen más, mint betonkeverőkkel fölvonulni, és modern fantáziaépítmények alapjául használni négyezer éves falakat.

– Az építészet is metafizika – jelentette ki Evans. – Metafizika nélkül semmi nincs.

Senki nem tudhatja, hogy valóban így folyt-e le ez a beszélgetés, és nincs bizonyíték rá, hogy ifjabb Gilliéron egész idő alatt hallgatott volna. De elképzelhető, hogy a fiatalember unaloműzésül ceruzával a papírabroszra firkálgatott, valamint, hogy Arthur Evans később, amikor apa és fia visszavonultak a szobáikba, magához vette az abroszt, hogy a saját szobájában a petróleumlámpa fényénél tanulmányozza. Ebben az esetben lehetséges volna, hogy Evans pillanthatta meg elsőként azon az estén, azon a papíron a knósszoszi palotát, úgy, abban a pompájában, ahogyan már sok-sok éve megálmodta: külső lépcsőivel, szobasoraival és jellegzetes vörösfekete, lefelé vékonyodó oszlopaival.

Igazolt történelmi tény viszont, hogy a következő néhány évben, amíg még idősebb Emile Gilliéron diktált, az ifjabb pedig engedelmességgel tartozott, egy, a trónterem mellett létesített külső lépcsőn kívül semmi nem épült a Knósszoszban feltárt alapokon. Ahogyan tény az is, hogy mindössze fél év telt el az apa hirtelen szívhalála után (amely, miként elöljáróban már említettük, egy athéni étteremben ragadta el kevéssel a hetvenharmadik születésnapja előtt), és Knósszoszban megjelentek a betonkeverők. S végül tény az is, hogy ezt követően ifjabb Gilliéron vezénylete alatt feltámadt Minósz király palotája, ahogyan azt Evans megálmodta; mindahány külső lépcsőjével, szobasorával és a vörös-fekete, lefelé vékonyodó oszlopokkal. A trónterem fölötti régi cseréptető helyére két fény átjárta, oszlopsoros emelet került. Délen egy csarnok tört az ég felé, amelyet Evans vámházként emlegetett, nyugaton egy bástya épült, amelynek belsejét Emil junior bika-freskóval díszítette. S egy kőhajításnyira Evans csinos villát építtetett szállásul magának és a vendégeinek, és „Villa Ariadné”-nak keresztelte el.

Így nőtt ki az évek során fokozatosan a földből, acélban és betonban öltve testet, Arthur Evans álma Minósz király palotájáról, és minél magasabban és tarkábban meredt az ég felé, annál több látogató özönlött oda, hogy képet alkothasson magának az európai kultúra bölcsőjéről.