Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Alex Capus: A hamisító, a kémnő és a bombakonstruktőr (részletek – Tatár Sándor fordítása)
22 tát. Evans haladéktalanul új, fából és gipszből készült oszlopokra cseréltette ki a négyezer éves fa tartóoszlopokat, a sarokpontokon modern tartópilléreket emeltetett a régi alapokra fából és téglából; ezekre modern, lapos tető került betonból. Amikor mindez bevégeztetett, Evans hívatott egy lakatost Candiából, aki olyan kovácsoltvas ráccsal vette körül az egész létesítményt, amilyet Krétán a muszlim sírok körül látni. A trónteremnek az időjárási szélsőségek, a párosujjú patások és a parasztok elleni védelme ekképp biztosítva volt, de ha sütött a nap, pokoli forróság volt a lapos tető alatt. Ráadásul Minósz király palotája e megújult formájában: a muszlim rácscsal, a téglapillérekkel és a lapos tetővel, a legcsekélyebb hasonlóságot sem mutatta egy minószi palotaépülettel – már amilyennek azt Arthur Evans elképzelte. A hőség elleni védelmül Evans a negyedik évben, amikor a palota nagyobbrészt már felszínre került, a lapos tetőre egy annál jóval nagyobb tetőt építtetett piros cserépből és import acél tartóelemekből. A trónterem fölött így létrejött egy felső szint, amely az ásatás hónapjai alatt egyszerre szolgált az új leletek raktárául és ideig lenes múzeumhelyiségként. Az egyik sarokban állította fel a rajzasztalát ifjabb Gilliéron, és apja vázlatai alapján minószi akvarelleket és tusrajzokat készített Arthur Evansnek. Szemre mindenesetre inkább emlékeztetett a nyeregtető egy észak-európai szénaszárítóra, mint egy neolitikumkori mediterrán királyi rezidenciára. El tudjuk képzelni, amint Arthur Evans egy nyári estén a két Gilliéronnal, az apával és fiával egy palack bor mellett ülve egy olajfa alatt elégedetlenül szemléli az építményt. – Nem látom a knósszoszi palotát – így Evans. – És maguk? – Itt van előttünk – mondta idősebb Emile Gilliéron. – De nem látom – ismételte Evans –, csak egy cseréptetőt látok. Rossz vicc ez, amit ide építettünk. Minden minószit elrejtünk egy jó messziről látható tető alá, amiben az égvilágon semmi minószi nincs. Miért nem minószi tetőt építettünk? – Mert fogalmunk sincs, hogy nézhettek ki a minószi tetők – mondta az idősebb Gilliéron. – Az egész ásatási területen egyetlen minószi tetőt sem tártunk fel. Mellesleg emeletet és földszintet sem. Kizárólag alapfalakat. – Mindenesetre az alapfalak vastagok – szögezte le Evans. – Meglehetős bizonyossággal feltételezhetjük, hogy három- vagy négyszintes lehetett a palota. – De nem tudjuk, hogyan néztek ki ezek a szintek – ragaszkodott a tényekhez Gilliéron. – Nem is szólva a tetőkről. A trónterem mellett lehetett egy széles fedett külső lépcső; erre utalnak a meredeken fölfelé törő alapok. De ez minden; ennél többet nem tudhatunk. Ifjabb Emile, aki immár húszéves volt, csendben ülve hallgatta a férfiakat. Arthur Evans látta, amint jobbjával a papírabroszra rajzolgat. – De azért nem vagyunk minden támpont híján – vetette ellen Evans. – Vannak ábrázolásaink minószi építményekről. Freskókon. Vázákon. Pénzérméken.
