Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 2. szám - Sinkovicz László: Semmi. Nimic (Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg)

Sinkovicz Laszlo

Semmi. Nimie

Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg

Tompa Andrea legutóbbi, 2023'ban megjelent Sokszor nem halunk meg című regé' nyét viszonylag könnyű egy olyan, az utóbbi időben népszerű és szerencsére - úgy látszik - bővülő hagyományhoz kapcsolni, amelyet főként Visky András Kitelepítés vagy Vida

Gábor

Senkiháza című kötetei jelölnek. Mindhárom kötet a romániai magyarság, illetve Románia II. világháború körüli történelmi szcénájában játszó' dik, továbbá értelmezhetők (vagy legalábbis katalogizálhatok) diktatúra', trauma', történelmi stb. regényként is. Ezek a címkék pedig egyáltalán nem tévednek, miközben egyébként igazán sokat a szövegekről nem is árulnak el. Ez valószínűleg részben a címkék és fogalmak természetéből fakad, részben pedig a regényekéből; műfajukból adódóan többhúrúak, különösképp akkor, ha ahogy a Sokszor... is teszi, a színházat, a színészséget, a szerepjátszást is tematizálják. Tompa regénye - sőt, nagyregénye - is hatékonyan áll ellen az ilyesfajta kategorizálásnak. Csak párat felsorolva: diktatúra', történelmi, színház', holokauszt' és identitásregény, család' és felnövéstörténet is, ugyanakkor ezen aspektusai nehezen értelmezhetők egymás nélkül, olyan tükrök ezek inkább, amelyeknek egyes felületein mindig látszódik a többi is.

A regény történelmi és történeti vetületét már az első lapokon nyilvánva' lóvá teszi. 1544'ben az alig pár hónapos Székely Matildot (Matyi, Nagy Matild Erzsébet, Tilda, de a nevekről majd később) zsidó édesanyja a dajkájának adja át. „Az asszony, karján a súlyos teherrel, az orrán keresztül fújtat. Nem néz rá, nem néz senkire. A kis test átlebeg a városon. Május eleje van. Négyéves koráig elfelejt mindent.”1

A regény a későbbiekben az ő élettörténetét követi végig, égé' szén a rendszerváltás körüli időszakig. Történelmi regényként azonban mégiscsak annyiban olvasható, amennyiben ez Tilda és családja történetén át tükröződni tud. „A családi titok mindig történelmi titok is egyben. Ráadásul családi titokban azt hiszem, mindannyian érintettek vagyunk, szinte nincsen család titok nélkül. De hogy mi hallgatódik el egy családban, annak mindig valamiféle történelmi kontextusa van, azok mindig történelmileg kódolt szégyenek, tabuk. Azok nem személyes választások, hanem valami, amit nem enged a kor, a korszak, a közeg 1 Tompa Andrea, Sokszor nem halunk meg, Jelenkor, Pécs, 2023. 11. A továbbiakban a főszövegben jelölt oldalszámok e kiadásra vonatkoznak.

ÍO2