Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 12. szám - Tandori Dezső: A „Talált tárgy”-ból kimaradt vers ([„Érettségi”] tételek, emelt tételek és emelkedő tételek)
McGjcGyzéscK a vcrshcz Közlésünk alapja, a művet tartalmazó háromoldalas kézirat Tandori Dezső irodalmi hagyatékában maradt fenn (Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára, Tandori Dezső és Ágncs-hagyaték, Gynsz: 3656; Kézirattári szám: 2021/16.). Az írógéppel készített, a szerző saját kezű bejegyzéseivel és rajzaival ellátott kézirat befejezett és tisztázott állapota egyértelmű publikációs szándékra utal, de a filológiai feltárás jelen szakaszában nem ismerjük a mű megjelentetett változatát. A mű rendelkezésünkre álló, valószínűleg indigóval készített másolatpéldányának hátoldalán található szöveg - Raymond Chandler Asszony a tóban című regényének legújabb, Gy. Horváth László által készített, 2008-ban, az Európa Kiadó által megjelentetett fordításának részlete (a regény 9. részének vége) - tanúsága alapján biztosan 2007 után keletkezett. Ez a közvetlen bizonyíték egybevág azokkal a közvetettnek tekinthető megfigyelésekkel, melyek a mű stilisztikai és poétikai leírására-meghatározására koncentrálnak, s melyek szintén a 2008 körüli időszakot valószínűsítik a visszatekintő célzatú, (ön)kanonizáló és (ön)parodizáló gesztust is magába foglaló mű születésének dátumaként. Tandori már az 1990-es években elkezdi saját művészi örökségének, pályája irodalomtörténeti szempontból is meghatározó, korai szakaszának és eredményeinek sajátos, a „hivatalos”-tól eltérő nézőponttal rendelkező feldolgozását: igényét és szándékát a Töredék Hamletnek (1968) érett darabjaival foglalkozó, önértelmező esszék sora jelzi. Többször észlelt tény, hogy a Töredék... folytatása, az Egy talált tárgy megtisztítása (1973) versanyaga, valamint a 70-es évek terjedelmes és komplex költészeti állománya korántsem jelenik meg olyan gyakran ezekben az önreflexív munkákban, mint a pálya legkorábbi szakaszát jelző, Tandori által életműve és a „mindenkori filozófiai költészet” csúcsaként emlegetett művek. Tandori második kötetével szembeni elismerő távolságtartását már jól jelzi a könyv 1995-ös újrakiadásához írt előszavában olvasható értékelés: „(...) a Talált tárgy... is egész érdekes kötet, az én maurysan aszkétikus ízlésemnek kicsit eklektikus, nagyon költészeti, helyenként túl zseniális...” (TANDORI Dezső, „Előszó”, in TANDORI Dezső, Egy talált tárgy megtisztítása [Budapest: Enigma, 19952], 6-7.) Mindennek megfelelően szinte kivételesek azok az alkalmak, amikor az újabb Tandori-versek környezetében megjelenik és példaként szolgál a Talált tárgy... gazdag poétikai eszközkészlete. Ilyennek tekinthetjük a nevezetes sakkvers-trilógia egyik tagjára utaló Egy régi „istálló”-vcrshcz (Vigilia 56, 12. sz. [1991]: 934.) című alkotást, még akkor is, ha illeszkedése a korábbi műhöz inkább tematikus, mint poétikai jellegű reflexiót foglal magába. Ugyanakkor Tandori 2000-es évekbeli költészete lehetőséget kínál a saját életműhöz való odafordulásra, az immáron történetinek tekinthető távlatok felmérésére és elemzésére: 2003-ban egy művét a következő, figyelmeztetésnek és útmutatásnak egyaránt beillő kiegészítéssel nyújtja át: „A 70-es évek stílusában”. (TANDORI Dezső, „Nemcsak vers-értőknek”, Életünk 41,10. sz. [2003]: 833.) Máskor, a most közreadott darab eljárásához hasonló módon, egy irodalomtörténeti fikció megképzésével illeszti vissza újabb teljesítményét a jól (jobban) ismert előzmények közegébe: „A »Még így sem« kötetből, 1976-78, kimaradt vers”-eket ad közre a játékos kedvű és hozzá hasonlóan hosszútávú irodalomtörténeti emlékezettel rendelkező olvasó számára (TANDORI Dezső, „Saját emlékeimről [II.]”, Vigilia 69, 6. sz. [2004]: 445-446.). A most megjelentetett darab didaktikus szituációt idéző-teremtő, az olvasót határozott és kikerülhetetlen feladattal ellátó megoldásának előzményei jól felismerhetők az említett időszakban a szerző és a „Kegyes” közötti párbeszéd előállításán fáradozó más műveiben is: az Utalás egy megjelent könyvre című műegyüttes (Palócföld 42, 5-6. sz. [2008]: 4-11.) az ittenihez hasonló instrukciók, feleletválasztós feladatok megosztásával teszi próbára az olvasót, míg egy kései Tandori-regény zárlatában kérdezi fel és mozgósítja hasonlóképpen a mű befogadóját (Id. TANDORI Dezső,„Még egy kis cécó”, in TANDORI Dezső, Torlandó szörfpóker [Budapest: Jaffa Kiadó, 2008], 181-226.). Az irodalmi/művészi tény „színeváltozása”, pedagógiai információvá való változása (torzulása?) folyamatának ábrázolása - mint művünk lehetséges olvasatához is közel eső ajánlat - köszön vissza egy másik korabeli összeállítás önkommentárjában: „»Számolni« = megolvasni; okoskodná Arany János, anno, vagy egy iskolai szöveggyűjtemény, ma.” (TANDORI Dezső, „Életgyökvonás” [2008], Tiszatáj 78, y. sz. [2024]: 38.) Ezúton szeretném megköszönni a PIM Kézirattára munkatársainak, valamint Tandori Dezső jogörököseinek a művekkel kapcsolatos kutatáshoz és a versek közreadásához nyújtott segítségüket, hozzájárulásukat! A szöveget gondozta, a jegyzetet írta: Tóth Ákos 5
