Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 12. szám - Mihail Jurjevics Lermontov: Ősz; Imádság; Héber Dallam (Byronból); Árnykép; Egy drága gyermek születését; Miért; Az utolsó költözés; Ne sírj, leányom, ó, ne tedd…; A próféta (versek – Soproni András fordításai)

Mihail Jurjevics Lermontov

Ősz

Sárgul már a fö a réten, Szél űz hulló falevélt, Csak a fenyves őrzi épen Bús, borongás zöld színét.

Sziklapárkány árnyékában, Vadvirágos enyhelyén Nem pihen meg munkájában Elcsigázott pórlegény.

Vad az erdő sűrűjébe’ Rejteket keresne már; Színezüstöt hint a rétre Ködön át a holdsugár. 1828

Imádság

Mindenható, ne vádolj engem, Kérlek, ne mérj rám büntetést, Mert kedves e sötét, kietlen, De szenvedélyes földi lét;

Mert oly kevésszer engedem be Lelkembe élő szózatod, Mert elmém tőled, tévelyegve, Oly messze eltávolodott.

S amért az ihlet lávaárja Buzogva tör ki keblemen, S vad látomások lobogása Homály ősit ja el szemem;

S mert szűk nekem e föld világa,

S kebledre hullni nem tudok,

S bűnös dalommal, másra vágyva, Én nem Tehozzád fordulok.

De oltsd el ezt a forró lángot, Mely perzsel, éget idebenn,

6