Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 11. szám - Buday Bálint: A Szerző feltámadása (Beszédpozíciók és értelmezési stratégiák Tandori Dezső önkommentárjaiban)
92 címzett önkommentár Edgar Allen Poe 1846-os A műalkotás filozófia című esszéje, melyben A holló című versének keletkezését rekonstruálja, az esszé tanúsága szerint azzal az igénnyel, hogy leszámoljon a romantikus ihlet-mítosszal.11 Elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy az önkommentárok mind metodikájukat, mind intenciójukat tekintve meglehetősen sokfélék lehetnek. Olyannyira, hogy Bedecs László Tandori Dezső lírájának költői magatartásformáit elemző disszertációjában még Tandori líratörténeti esszéi kapcsán is felveti azt a lehetőséget, miszerint ezek az esszék legalább annyira szólnak Tandoriról magáról, mint a szövegek – ezek szerint csak látszólag – fókuszában lévő életművekről, amennyiben ezekben Tandori „indirekt módon a magyar költészet olyan értékeire próbálja nyomatékosan felhívni a figyelmet, melyek, véleménye szerint, az ő poétikai törekvéseit igazolják.”12 Bedecs egészen odáig merészkedik – bár ezt inkább csak felveti, mintsem meggyőzően kimutatná – hogy „Szép Ernő csak afféle allegorikus név a Tandori-szövegekben, és a róla szóló kitételek voltaképp az [...] önreflexiók körébe sorolhatók.” Vagyis amikor Szép Ernő alulértékeltsége miatt kesereg Tandori, valójában saját vélt vagy valós mellőzöttsége és meg nem értettsége miatti sértettségének ad hangot: „megírja Szép Ernő apológiáját, amit azonban a sajátjaként kell olvasnunk”.13 Azt, hogy Bedecs – elsőre talán kissé spekulatívnak ható – felvetésében lehet valami, Tandori Dezső Két és fél töredék Hamletnek című kötete egyik, Köz-bevetések című utószavának azon megjegyzése is megerősíti, mely szerint Tandori „pár évtized alatt” többek között azt is „megtanulta az írásról”, hogy „másképp hat ugyanaz a tétel, mondat, aforizma, kísérlet, ha (mondjuk) egy festőről [ír], önéletrajzi könyvének bevezetőjéül, mint ha a [maga] első önálló [verseskötete] a (legalább fiktív) tárgy”.14 Az idézet ugyanakkor arra is rávilágít, hogy miért érdemes mégis külön kezelnünk a líratörténeti esszék önreflexióként is olvasható megjegyzéseit a saját műveit explicit módon fókuszba helyező önkommentároktól. A „másképp hatással” Tandori alighanem arra kíván utalni, hogy míg előbbi esetében viszonylag magától értetődő járuléknak minősülhet az olvasó szemében, ha egy költő más alkotók műveinek értelmezése során egyúttal saját irodalomfelfogásáról is vall, ezzel szemben ha mindezt a saját műveit elemző önkommentárok kontextusában teszi, sokkal inkább tűnhet szereptévesztésnek, mivel a befogadó fejében a „mit mond a versről?” kérdés mellett a „miért mondja?” legalább ilyen adekvát módon ▼ 11 Amennyiben azt igyekszik bizonyítani, hogy A holló kompozíciójában „egyetlen mozzanat sem tulajdonítható a véletlennek, vagy az ihletnek, hogy a munka fokról fokra, egy matematikai probléma pontosságával és rideg következetességével halad előre a megoldásig”. Edgar Allen Poe, A műalkotás filozófiája (fordította: Babits Mihály) = Uő, Válogatott művei, szerk. Borbás Mária, Kretzoi Miklósné, Budapest, Európa, 1981, 830–844. 12 Bedecs László, Megérteni a költészetet = Uő, Beszélni nehéz. Tanulmányok Tandori Dezső költészetéről, Kijárat, Budapest, 2006, 186. 13 Uo., 190. 14 Tandori Dezső, Köz-bevetések = Uő, Két és fél Töredék Hamletnek, Budapest, Kláris Kiadó–Q. E. D. Kiadó, 2008, 210.
