Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 11. szám - Radics Jakab: A rágó, amit szeretsz, újra divatba jön (Németh Ábel csendéleteiről)
87 nást pedig nem ismeri ez a tanult tehetetlenség. Ennek érzékeltetésére Szomjas György Roncsfilmjét (1992) említi példaként, amelynek abszurd jelenetei már közelebb állnak a Németh Ábel munkáit jellemző iróniához. Csodálattal vegyes dühöt érez a posztszovjet esztétika szűnni nem akaró, élő emlékezete iránt. Generációjának vállalt megküzdési stratégiája az az irónia, amelyik nem próbálja tagadni ezt a megrekedtséget, de nem is abszolutizálja a szocreál életérzést. Beengedi a hétköznapokba a fényét vesztett státuszszimbólumokat – a romlás állapotjelzőiként. Az ő esetében ez az irónia, mint alkotói attitűd, az ábrázolási mód megválasztásánál is hamarabb jelen volt. Képalkotásának egyik inspirálója lett Keith Haring, aki a szemében egyesíteni tudta a pop-art, a geometrikus absztrakció, az absztrakt expresszionizmus és a grafika irányzatait. Csendéletein végül variábilis elemekként jelennek meg az egykori jóléti szimbólumok és a szobanövények, melyeket frontálisan ábrázol. Ez az egysíkú nézet lehet az oka annak, hogy fizikai mélység nélküli képei a virtuális térben is könnyen érvényesülnek. Ennek másik okát a digitális elvágyódásban látom. Az internetes kultúrában mindennapossá vált a hamis nosztalgia – találó kifejezés a ’fauxstalgia’ – a vágyakozás egy olyan múlt után, amit valójában sosem éltünk meg. Az ‘anemoiának’ nevezett jelenség nem új, de ma egyre elfogadottabb hivatkozási alap a szubkultúrákban és az új esztétikai irányzatokban. Egy ilyen jelenben, egy betölthetetlen hiányra épülő szellemi közegben kérdés nélkül helye van Németh Ábel képeinek, roncsolt felületei a falon és az eszközeink képernyőjén is hatással vannak ránk. A hiányérzet teremt valós létjogot a kortárs csendéleteknek. „That gum you like is going to come back in style.” (A rágógumi, amit szeretsz, újra divatba jön.) – tájékoztatja bizarr táncjelenetét követően Dale Cooper különleges ügynököt egy férfi. Cooper nem tudja, hol van, nem ismeri a férfit, és ebben a pillanatban egyedül a kedvenc rágójáról van biztos tudása. Ez a tudás megrázóbb, mint a szürreális jelenet. Cooper először jár a Fekete Barlangban (Black Lodge), a Twin Peaks (1990–91) nézői pedig épp annyira össze vannak zavarodva, mint a szereplő. David Lynch és Mark Frost groteszk sorozatában az otthonosságvágy és annak hiánya egyaránt szerepet kap. A Laura Palmer halálára teljesen kiforduló kisváros már fiatalon hatással volt a festőre. Dale Cooper a felkavaró gyilkosság kivizsgálására érkezik Twin Peaksbe. A sorozat 2017-ben készült befejező évada minden amerikai báját elveszíti, és a valóságnál is torzabb képet fest az entrópiáról. A világ szerkezetét jelölők sokasága adja, Lynch filmművészetében pedig könnyen értelmüket vesztik a fogódzkodók. Egyedül az ügynök naiv jelölői tartják fenn a kisváros szerethetőségét, mialatt egy sötét erő mérgezi a lakosokat. Twin Peaks összeomlott városa után, doppelgängerek és rémálmok után a tárgyak valódiságát is megkérdőjelezzük. Honnan tudjuk, hogy Németh Ábel festményén a konzervdoboz tényleg egy konzervdoboz?
