Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 11. szám - Radics Jakab: A rágó, amit szeretsz, újra divatba jön (Németh Ábel csendéleteiről)
88 Freud szerint a hátborzongató érzés nem az újban és ismeretlenben rejlik, hanem inkább az egykor ismerős dolgok torzulásában. A jelenség leírására az ’Unheimlich’ szót használja, aminek angol megfelelője az ’uncanny’. A ’Heimlich’ nem csak otthont vagy otthonost jelent, de olyasmire utal, aminek otthon őrizve, a legbelsőbb tereinkben van csak helye. A hátborzongatót eszerint egy feltárulkozó, nem kívánt igazság kíséri. Németh Ábel eddigi életében az Unheimlich megállítható, visszatekerhető és újrajátszható volt. Két dimenzióban fedte fel magát az entrópia szürrealizmusa, és ezt festőként szintén síkban ábrázolja. A csendéletet hordozónak tekinti, ami az adott korszak lenyomatát és vizuális nyelvét közvetíti. Munkái párhuzamba vonhatóak a szakralitást nélkülöző jóléti társadalom élményeivel. Csendéletei nem terjednek túl saját kereteiken, így bármikor kezdeményezhető egyfajta „fogyasztóbarát” egzisztenciális megrendülés, és az élmény ugyanilyen könnyen fel is függeszthető. Végül visszatérek Philip K. Dick science fiction világába, ahol a Földön maradók belső konfliktusait már értjük. Mi vár azokra, akik legyőzik a ragaszkodást és átlépik az ismert határokat? A halál útvesztője című novellában (1970) egy pályájáról letért kolonizáló hajóról olvasunk. A célt vesztett sodrásban egyre diszfunkcionálisabbá váló legénység nem egy idegen létformával találja magát szemben, hanem a közönséges és értelmetlen halállal. Egyértelművé válik az utolsó fejezetben, hogy a mesterséges valóságok nem enyhítik a felismerés súlyát, ám amikor az egyikük véget vetne a csoport életének, egy krisztusi alak jelenik meg a hideg gépfolyosón. Feloldozást ígér a gyilkosságra készülő, zavart férfinak: – Azzá teszlek, ami lenni akarsz, ami neked a legjobban megfelel, és az számodra valódi lesz. – Magányos növény akarok lenni, amely mindig napfényben áll! Talán kaktusz egy meleg világban. És aludni akarok, de érezni a napfényt és magamat, ahogy a növények. Alszanak, és mégis tudják, hogy léteznek.
