Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 11. szám - Radics Jakab: A rágó, amit szeretsz, újra divatba jön (Németh Ábel csendéleteiről)
85 Radics Jakab A rágó, amit szeretsz, újra divatba jön Németh Ábel csendéleteiről „A szuvatosodás első szabálya: a szuvat kiszorítja a nem szuvatot. Egyetemes törvény az egész világegyetemben, hogy minden a totális, abszolút szuvatosodás felé halad.” Ez a törvény egy science fiction novellában hangzik el, amelyben a bolygó felszínét por szennyezi, a gyarmatvilágokba emigráló tömegek pedig óriási, üres épületeket hagynak maguk mögött az enyészetnek. Látszólag a fenti az egyetlen biztos törvény azok számára, akik nem engedhetik meg maguknak az egekben kínálkozó reményt, és arra kényszerülnek, hogy az új hierarchia alsó szférájában, a hátrahagyott falak között éljenek. Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című novellája (1968) legalábbis a bomlást, és ebben a rothadó környezetben az identitás kérdéseit tartja csupán fenn a jövő emberének. Lehet, hogy egy fiktív jövőről olvasunk itt, de a szuvat új kontextusba helyezi Németh Ábel kortárs csendéleteit. A következő bekezdésekben fogalmakat és kortárs referenciákat szeretnék kapcsolni a festőművész munkáihoz, ahelyett, hogy az előző korszakok csendéleteihez hasonlítanám őket. Számomra Németh Ábel festményei a jóléti társadalom entrópiáját szimbolizálják. Németh Ábel 1994-ben született, Kecskeméten nőtt fel, és jelenleg is a városban él. Munkáival a szülővárosa kiállításain és fővárosi galériákban találkozhatunk. 2020 óta készít csendéleteket. Képei kínosan ismerős terekbe vezetnek, a szobanövényekhez és az abroszon nyugvó tárgyakhoz egyéb értelmezési rétegek nélkül, a legnagyobb természetességgel viszonyulunk. Nem kell ismernünk Andy Warhol Campbell’s leveskonzervét vagy Man Ray Ajándék readymade-jét (vasaló szögekkel). Németh Ábel a kortárs fogyasztói kultúra közérthető elemeivel dolgozik, tárgyilagos címeket ad képeinek, és a márkajelzésektől is megszabadítja alanyait, hogy viszontláthassuk bennük a státuszszimbólumok olcsó másolatait. Személyes emlékei a tárgyakról, az azokat körülvevő sistergő tévézajról, ha allegóriák voltak is, az ábrázolás pillanatában elvesztik allegorikus jellegüket – mint megélt tárgyak fedik fel magukat. 2022-es önálló kiállításán egyedül a cím adott kontextust a tárlatnak: CSENDÉLET – ZAJHALÁL. A zajhoz kapcsolom most a szuvat fogalmát. „A szuvat haszontalan tárgy, mint a reklámposta, a gyufalevél, amiből már minden gyufát elhasznált, a rágógumi csomagolópapírja vagy a tegnapi homeolap” – olvassuk Philip K. Dicknél. – „Ha senki nincs a közelben, a szuvat szaporodik. Például, ha lefekszik úgy, hogy szuvatot hagy a lakásában, reggelre kétszer annyit talál. Mindig több és több lesz.” Tehát folyamatosan újratermelődő szemétről, mint az élettereket beszennyező vizuális zajról beszélhetünk. Küzdhetünk ellene,
