Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 11. szám - Beke József: Arany János verselésének egyéni sajátosságairól
58 Tudjuk, hogy Arany János aktív költői pályafutásának jelentős részét, kis híján egy teljes évtizedét Nagykőrösön, vagyis erős ö-ző nyelvi környezetben töltötte. Ez a nyelvi hatás teljesen más volt, mint az eddig őt körülvevő tiszántúli nyelvjárás Nagyszalontán és Debrecenben. Gyakori kérdés, hogy mennyire vehető észre verseiben ennek az új nyelvi környezetnek a hatása. Általában elmondható, hogy természetesen van ilyen hatás, de aligha nevezhetjük döntőnek. Ennek bizonyítéka lehet az, hogy nem élt azzal a kitűnő lehetőséggel, amely akkor adódott számára, amikor az öreg gulyást, Marci bácsit megénekelte, sőt megszólaltatta e versében: „Hej Nagy-Kőrös híres város, Ez s ez ottan a nótáros... [nótáros = jegyző] Itt lett volna az alkalom, hogy – úgy, amint jóval előbb Petőfi a „Hírös város az aafődön Kecskemét” című versében beleírta ezt a magyar tájszólásos kifejezést a világirodalomba – szintén a „hírös város” kifejezést adta volna Marci bácsi szájába. De nem tette, pedig már néhány éve ebben a nyelvi környezetben élt, így sejthette, hogy Marci bácsi életében soha ki nem mondta ezt a szót így: „híres”, csakis úgy, hogy „hírös”. Nagyon érdekes viszont az, hogy ennek a sajátos nyelvi környezetnek a hatása éppen a rímekben jelentkezik észrevehetően, vagyis a költő erre, tehát az ö-ző kifejezések irányában is kinyitja a rímek lehetőségét, körülbelül úgy, ahogyan eddig láttuk a régies, a köznyelvi és a népies nyelvi elemek felé is. Levelezésében az látszik, hogy szinte egyáltalán nem fordul elő utalás az új nyelvi környezetre, költői működésére vonatkozóan pedig az vehető észre, hogy – a rímeken kívül – az ö-ző szóalakok inkább csak a magánélet köréhez tartozó, személyes és főként tréfás hangú alkotásaiban jelentkeznek. Például bizonyára hangos sikert aratott a költő a tanár kollégák körében „midőn Szilágyi Sándor úr az ő első és utolsó malacának végső tisztességtételét nagy és fényes gyülekezet jelenlétében tartaná: ezen alkalmatosságra készitődött és elmondódott” bevezetésű alkalmi versezetében ehhez a rímhez ért: Csupán egy különbség van, fájdalom! köztök, Az, hogy a malacból jóízűen ösztök... Ugyanígy megjelenik az ö hang a Névnapra című versében is: Mert különben, hidd el, nem lett volna ő röst: S mint Izsák megáldá Ézsaut, a szőröst, Amiérthogy neki lencsét hoza bőröst: Úgy megáldott volna téged és Nagy-Kőröst.
