Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 11. szám - Beke József: Arany János verselésének egyéni sajátosságairól

59

Az azonban határozottan érződik a régmúlt témával foglalkozó művekben, hogy ezt a nyelvjárást is felhasználja a múlt idézésére! Mégpedig teljesen jogosan, ugyanis tudhatja, hogy van olyan nyelvemlékünk a régi-régi időkből, amelyet éppen ö-ző nyelvjárásban írtak valaha. Az alábbi verssorokban láthatjuk a „kőrösi hatás” múltidéző jeleit: Állj meg, élet napja, oh állj meg fölöttem,

Csak míg ezt az egy dalt szépen elzöngöttem! („Mátyás dalünnepe” Most is látni Bata és Hamzsabég között

A sok dombot, hová e had temetközött. (Csaba királyfi I/VI-6) Láttára tompa jajszó, nyögés keletközött,

Tovább-tovább morogván a tenger nép között, (Csaba-trilógia III/IV-4) Vereb árnyékába szalma nyilat lőttem,

Vén fa csikorgással tarsolyt teli szödtem...” (Buda halála X-98) Különösen föltűnő az, hogy ez utóbbi „szödtem” szóban az „ö” úgy került a helyére, hogy a költő a kéziratban látható módon utólag javította át!

Az utólagos javítás eredménye itt is látszik:

Nem tudja egyik sem, ha kivel súg össze,

Hogy azt is arannyal Buda környéközte! (Buda h. XI-56)

(Itt a ha szavunk régi jelentése: ’vajon’)

Az ö-zéssel kapcsolatban azonban azt is határozottan észre lehet venni Arany költői nyelvében, hogy kihasználja azt a lehetőséget is, hogy a nyelvünkre jellemző „mekegés”-t csillapítsa, vagyis az E hang gyakoriságát is mérsékelni tudja az ö használatával.

A Toldiban még ilyen előfordul:

György meredt szemeket vetett a királyra,

Hej dehogy mert nem-et mondani szavára! (XII-12)

Később jól észrevehető, hogy a jó hangzás stilisztikai alapelvének megfelelően lehetőleg elkerüli az egyhangúságot, vagyis a sok E hangot: (nekem nem sikerült ebben a mondatban!)