Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 11. szám - Beke József: Arany János verselésének egyéni sajátosságairól

57

Tudd meg azért: vagyon az élelmünk fogytán,

Sőt, ha nem kiméljük, holnap is elfogy tán:

Azontul?... nézhetjük a csillagos eget,

Azontul keserves éhhalál fenyeget. (A nagyidai cigányok I-14)

A következő idézetben is látszólag két teljesen azonos szó alkotja a rímet, de ha utánagondolunk, kiderül: ez a két vele kissé mégis más és más: az első teljesen konkrét eszközt jelent, de a második egy szólásban lévő elvont kifejezés:

Veszi a tüzhelyről a tüzes lapátot,

És ugy vágja képen szegény Jókát vele

Hogy a világ mindjárt egyet fordul vele, (A Jóka ördöge)

Kissé másféle azonosság tapasztalható a költőnek azokban a rímeiben, amelyeknek írásában ugyan különbségek vannak, de a kiejtésben tulajdonképpen tiszta rímként hangzanak. Ennek oka a mássalhangzók úgynevezett zöngésség szerinti hasonulása, ami a kiejtésben valósul meg. És Aranynál a rím nem betűkből, hanem hangokból áll!

Holnap is eljössz te

Csak ne kívánd

Ami legszebb közte. (A méh románca 3)

Itt a közte kiejtésében a zöngétlen T hatására az előtte lévő zöngés Z is zöngétlenné, tehát SZ-szé válik: köszte. A következő idézetben a hívórím változik:

Boldog az, kit a ma-hozta

Örömétől meg nem foszta

Sem a holnap, sem a hír. (Hoc erat in votis 2)

Hasonló az a jelenség, ami az alábbi rímben hallható kiejtéskor: a DT kapcsolat TT-vé válik: Jött utána másik, a kalászt leszedte

És az isten-adta, elhalt, mig megette. (Az Alföld népéhez 14)

Arany tehát tudatosan úgy alakítja rímeit, ahogyan azok a kiejtésben hallhatók, nem pedig a látható, a betű szerinti formájuknak megfelelően.

▶