Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 11. szám - Beke József: Arany János verselésének egyéni sajátosságairól

56

Ezt arany ingerli; kapdos amaz újon;

Ez rászületett, hogy követ egyre fújon; (Buda halála I-47)

Némely hasonló ilyen esetben azonban a rímben lévő helyesírási hiba mögött valami más ok rejlik: Így a közönség. Egy-két műbirám

Akadt ugyan (elismert jó fejek)

Biztatva, hogy nem hasztalan irám, (Bolond Istók II-16)

Ugyanis a költő e műve – amely fiatalsága egyik korszakának képét rajzolja elénk – időmértékes vers, azon belül pedig jambikus lejtésű sorokból áll, ezért a műbirám–

irám rímben mind a kétszer rövidnek kell lennie az i-nek a ti-tá, ti-tá ritmus „ti”, azaz rövid része miatt. Valójában itt kétféle ütközést, illetve különlegességet is láthatunk: egyrészt maga az időmértékes verselés alapjában véve nem kívánná a rímet, mégis van; másrészt ez a ritmus ugyanakkor itt legyőzi a magyar helyesírás által kívánt hosszú í-ket. Persze igen gyakran más műveiben is előfordul hasonló „íráshiba”; általában elmondható, hogy Arany az i és í magánhangzónk e két alakját igen „szabadon” alkalmazza. ▶

Gyakran kihasználja Arany a nyelvünkben előforduló olyan szavakat, amelyek alakjukra nézve teljesen egyformák, jelentésük azonban egészen más. Ezeket a verssor végén egyrészt jogosan nevezhetjük tökéletes vagy tiszta rímeknek, másrészt azt is látjuk, hogy mégis eltérnek ezek a régi-régi vala–vala rímektől, mert csak a szavak formája, hangalakja – mintegy véletlenül – egyezik, ám az értelmük teljesen más:

[a hölgyet]

Károly elcsábítá, hogy ezen a jusson

Nápolynak idővel birtokába jusson, (Toldi szerelme VIII-77)

(Itt az első sorvégi kifejezés a férj birtok- illetve öröklési jogára céloz.)

Most nekem itt legjobb kerek tóvá lennem,

Te pedig úszkáló kacsa lészesz bennem;

[aki keres minket] Majd lerakja szárnyát és begázol érted:

Akkor csald a mélyre, s bukjál vízbe, érted? (Rózsa és Ibolya 2)