Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 10. szám - Fenyő Dániel: Lám, jókedveink mivé lettek (Parti Nagy Lajos: Hadd legyek hűs. Összegyűjtött versek)

95

azt Bedecs mellett Parti Nagy más kritikusai is látni vélik.5 A rontások és a dilettáns versbeszéd műveletei természetesen kiválóan mutatnak rá a nyelvben rejlő produktivitásra, emellett a szöveg dilettánsnak álcázott öröme olykor elbűvölően érzelmes pillanatokhoz vezet. Ezzel együtt is, a nyelvrontás olyan pozícióból történik, vagy legalábbis az olvasásban kiiktathatatlanul jelen van az a tapasztalat, amely mindig érzékeli az elképzelt sztenderd irodalmi nyelv normativitása és a hibás grammatika alkalmazása közötti törést – éppen ebből fakad a rontott nyelv humora. Mindez nem módosít azon, hogy ez a költészet kiváló a maga módján, de jelzi, hogy Parti Nagy Lajos líráját nem a részvét vagy a szolidaritás vágyai mozgatják.

▶

Arra a kérdésre, hogy mi tűnik maradandónak a Parti Nagy-lírából ma, némileg választ adhat a Létbüfé recepciójának egyik legneuralgikusabb pontja, Dumpf Endre alakja. A körülötte zajló diskurzus rávilágított egy, a posztmodern szövegszervező eljárások kapcsán eddig kevésbé feltűnő olvasói elvárásra: még a nyelv alapvető retorikusságából építkező, autoreferenciális szövegvilágban is kell, hogy legyen valami nyelv előtti (utáni?, alatti?, feletti? mögötti?), amely szavatolja a megszólalás hitelességét. Dumpf Endre figuráját számos módon közelítették meg értelmezői. Radnóti Sándor médiumként hivatkozott rá, amely a magyar irodalmi hagyomány közvetítőjeként funkcionál,6 Smid Róbert pedig amellett foglalt állást, hogy Dumpf a Parti Nagy-lírában mindig is jelenlévő, konstitutív komponens.7 A megszólalás hitelességét ugyanakkor nem biztosítja önmagában, hogy Dumpf Endrére szöveg által generált fikcióként tekintünk. Máskülönben Mohácsi Balázs nem tette volna szóvá morális alapú ellenérzéseit,8 ahogyan Balogh Gergő sem írná le kritikájában azt a kétségkívül durranó végkövetkeztetést, hogy a Létbüfé Dumpfja nem más, mint az európai irodalom és a Parti Nagy-életmű paródiája.9 Érdekes, hogy a korábbi dilettánsként olvasható alakmásokkal szemben nem fogalmazódott meg hasonló kritika. Ennek egyik oka az lehetett, hogy csak kisebb ciklusokként, a Parti Nagy-féle versvilág kisszíneseiként szerepeltek. Emellett ▼

5 Krupp József a Parti Nagy-recepció irányainak pazar összefoglalását adja a Létbüféről írt kritikájában. Krupp József, Herbsttan és kórterreise, Jelenkor, 2018/10., 1179–1185.

6 Radnóti Sándor, Pacsirta-álcás irály, Élet és Irodalom, 2017. december 15.

7 Smid Róbert, Kritikus tanulságok 6. Hozzászólás a Mohácsi–Lapis-vitához, Műút, https://muut.hu/archivum/27721, 2018. 03. 27.

8 „A baj, azt hiszem, Dumpf Endrével van, a névvel és a ráépített fikcióval, a létéből következő (igazságtalan?) játékszabályokkal, amelyek preformálják az értelmezést — ott van a szerző, PNL és a szöveg között. A blődlit rá lehet fogni, hiszen buta, dilettáns, ha a kitörő nyelvi erőért dicsérik, ki lehet mögüle bújni. Erre mi szükség van?” Mohácsi Balázs, i. m., 69.

9 Balogh Gergő: Nyelvautomata, Alföld, 2018/12., 117–123.