Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 10. szám - Fenyő Dániel: Lám, jókedveink mivé lettek (Parti Nagy Lajos: Hadd legyek hűs. Összegyűjtött versek)
94 neked kötelezően / repedt kályhádra, facebookodra, / viccesen fejbe rúg, hoz ajándék szotyolát, / és meg fogjuk érdemelni, pont, s tényleg lehull, / száraz kunkori dísz, a kérdőjel háta?” (721.) 1997-ben a Magyar Lettre International irónia és melankólia tematikájú számában Parti Nagy ezt írta: „a bizonytalanságban való bizonyosság legalább annyira erős hit, mint az, hogy iróniával és iróniában ugyanakkor semmit nem lehet megúszni. A vért, a könnyeket, az életet, a halált, a szerelmet, a szabadságot, semmit abból, ami manapság felsorolva kap némi ironikus felhangot, a kontextus óhatatlanul ironizálja, mely kontextus, nagyon leegyszerűsítve, ez a kor, ez a közeg, ez a világ.”3 A politikai és történelmi kontextus változásával összhangban a Parti Nagy-értelmezésben is felerősödött az igény, hogy azokra az összefüggésekre fókuszáljon, amelyek még iróniával sem megúszhatók. És kétségtelen, költészetében a szójáték mögött mindig felfedezhető „a vér, a könny, az élet, a halál, a szerelem és a szabadság” tematikai csokra. Lírája számot ad a mindennapi nyomorúságról, a remények és vágyak törmelékeiből épült operettvilág kisszerűségéről. Bedecs László a kötetről megjelent kritikájában ennek kapcsán javasolja azt, hogy a szójátékot és az iróniát tekintsük „paravánnak”, amely elfedi e költészet társadalmiegzisztenciális jelentőségét, illetve a hétköznapi kisemberrel szembeni szolidaritás és együttérzés jeleit. Továbbá Bedecs a dilettantizmussal, hibapoétikával való játékot a rontott nyelv érvényességéért folytatott küzdelemként értelmezi.4 A megközelítés kifejezetten szimpatikus számomra is, ugyanakkor kevésbé látom alkalmazhatónak. Ha ugyan más hangsúlyokkal, de Parti Nagy korai költészetére is érvényes a Grafitneszben megjelent Dallszöveg gondolata: „A dallam nem változtat szövegén, / külön sem ez, sem az nem posztulálja, / darált egész, mi úgymond, költemény, // és nincsen honnan kétrét nézni rá, ha / egy test az ég s zizgő őrlemény, / dallam s szöveg precíz tükördarája.” (344.) Az irónia és a poétikai eszköztár „játékszerei” nem valaminek az elfedésére szolgálnak e költészetben, hanem a szövegszervező logika alapelemei. Másfelől az sem mondható, hogy a beszélő különösebben szolidáris lenne az általa színre vitt alakokkal szemben. Általában az adott korszak jellegzetes tömegfigurái kerülnek elénk. Az Angyalstopban és a Csuklógyakorlatokban a szocializmus konformista kisemberét láthatjuk (Sheila súlyos, tompa tárggyal; jaj cica), a Grafitneszben pedig hiú és felszínes konzumista alakok tűnnek fel, olykor „madártávlatból”, mint a Turbógrill vagy A hawai hó című versekben, de említhetők még a Szívlapát Ladát toló peremléti alakjai, „Zombi s Zombiné”. A Parti Nagy-féle hibapoétikát sem érzékelem valamiféle emancipatorikus gyakorlatként, mint ahogy ▼ 3 Parti Nagy Lajos, Búvárbőr (egy oldal irónia), Magyar Lettre International, 1997. 24., 63. 4 Bedecs László, Másért örülünk neki, Jelenkor, 2024/5., 587–594.
