Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 10. szám - Fenyő Dániel: Lám, jókedveink mivé lettek (Parti Nagy Lajos: Hadd legyek hűs. Összegyűjtött versek)
90 lett ez lehet az oka annak is, hogy a kötet utolsó, a költő 2003 óta írt, kötetbe nem került verseit közreadó Kérdőjel háta című ciklus jelentős részét alkalmi versek, ünnepi köszöntők, gyászversek és aktuálpolitikai allúziókkal teli, közéleti darabok teszik ki – az írói kötelesség hol jobban, hol rosszabbul sikerült rekvizitumai. A klasszikusokhoz kétféleképpen szokás közelíteni. Egyfelől a kenetteljes tiszteletadással, ennél azonban kevés dolog áll távolabb Parti Nagy Lajos költészetétől. Másfelől a klasszikusra lehet a meghaladni, átlépni kívánt beszédmódok és poétikák gyűjteményeként tekinteni. (Hogy egy mind ez idáig ki nem aknázott szójátékra hívjam fel a figyelmet: az új esztétikai kódrendszerek, az új irodalmi nyelv kialakulásának ödipális szakaszában ő képviseli a thébai Laiosz királyt.) Az újabb – nevezzük így – korszakküszöböt azonban anélkül lépte át a magyar irodalom a kétezres évek második felében, hogy ehhez különösebben kiélezett esztétikai, poétikai konfliktus társult volna. A Telep Csoport feltűnésekor nem az volt elsődlegesen a kérdés, hogy mi az, ami lezárul, hanem az, hogy miként is jellemezhető az éppen alakulófélben lévő, akkor „új komolyságnak” nevezett költői beszédmódegyüttes. 2017-ben Mohácsi Balázs Műútban megjelent kritikája, valamint a folyóirat honlapján futó Kritikus tanulságok című hozzászólás-sorozat1 éppen azért lehetett annyira kiélezett, mert a hozzászólók már történeti távlatában láthattak rá a Parti Nagy Lajos név mint embléma által lefedett, úgynevezett posztmodern költészetre, illetve az elmúlt évek költői köznyelvének alakulására, másrészt addigra már kialakultak e nyelvre érdemben reflektálni képes, a posztmodern irodalomértéstől eltérő beszédmódok. A kritika irodalomolvasási metódusában a fókusz a megszólalás körülményeiről, a „jelölők játékáról” a megszólalás tárgyára, annak politikai, társadalmi, identitásbéli vonatkozásaira helyeződött át, ennek az alakulási folyamatnak lett vesztese Parti Nagy Lajos költészete. A Hadd legyek hűs megjelenése azonban kiváló alkalom arra, hogy ne csak elismételjük és összefoglaljuk a Parti Nagy-olvasás meghatározó irányait – a posztmodern poétikát ünneplő nyelvszempontú olvasatot, valamint a szójátékot a komolytalankodással azonosító, kultúrakritikai szempontokat érvényesítő „új komoly” értelmezést. A rituális apagyilkosság hevének csökkenésével talán már tétova lépések tehetők annak irányába, hogy érthetővé váljon, mi az, ami ebből a költészetből ma megfontolásra érdemesek hathat, ugyanakkor nem spórolható meg az a munka sem, hogy végiggondoljam – elsősorban magam számára –, miben is áll e költészetnek az utóbbi időben emlegetett elmúlása. ▶ ▼ 1 Mohácsi Balázs, Csalogányt boncolni, Műút, 2017/6., 62–69. Kritikus tanulságok, hozzászólók: Lapis József, Mohácsi Balázs, Halmai Tamás, Bazsányi Sándor, Smid Róbert, Turi Tímea, Németh Zoltán, Kulcsár Szabó Zoltán, Csehy Zoltán, Nemes Z. Márió, Zelei Dávid. https://muut.hu/archivum/tag/kritikusvita Hozzáférés: 2024. május 20.
