Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 10. szám - Fenyő Dániel: Lám, jókedveink mivé lettek (Parti Nagy Lajos: Hadd legyek hűs. Összegyűjtött versek)
91 Mindenekelőtt azonban érdemes szólni a Hadd legyek hűs koncepciójáról. Parti Nagy Lajosnak már „féltávon” megjelent egy gyűjteményes kötete: 1995-ben az Esti kréta (Jelenkor). Akkor a szerző az első három verseskötetének anyagát válogatta össze, de tartalmazta már a megjelenésekor fő műként ünnepelt 2003-as Grafitnesz jó néhány, az életmű egészének szempontjából is jelentős darabját. Az akkori kötetből azonban a szerző kihagyott több olyan verset is, amelyek az Angyalstopban még szerepeltek, ezt Bodor Béla így értelmezte korabeli kritikájában: „Parti Nagy műfajilag tiszta lírai életműkönyvet, kötetkompozíciót akart szerkeszteni, amiben a tapogatózás, keresés aktusának nem lehetett keresnivalója.”2 Az Esti krétától eltérően a Hadd legyek hűs a lírai életmű lehető legteljesebb bemutatása. Amíg a szerzők többsége a reprezentatív köteteikben szereplő verseket válogatják, esetleg módosítanak rajtuk – gondoljunk csak Kukorelly Endre Mind, átjavított, újabb, régiek (Libri, 2014) kötetére vagy Térey János Őszi hadjáratára (Jelenkor, 2016) – a Hadd legyek hűs közli az eddigi kötetekből kimaradt verseket is. Parti Nagy Lajos továbbá elhagyta az eredeti kötetkompozíciókat is, a versek a keletkezési idejüknek megfelelően, kronologikusan követik egymást. A lineáris szerkesztési mód számos érdekességgel szolgálhat a Parti Nagy-olvasóknak. Bizonyára nem tanulság nélküli, hogy egy-egy alakzat, téma miként formálódik ebben a lírában. A kötetekben eddig nem szereplő Ring-dal kiváló példa lehet erre. A szöveg képeinek manierista jellegére ráerősítő négysoros félrímes strófák („Pehelykönnyű tüllszoknyájuk / szétterül a székeken, / a balhorog fuvolázik, / a jobbhorog énekel.” [32.]) előtanulmányai lettek az Angyalstopban megjelent Berendezik a ringet című versnek, amely formai sűrítésével inkább már kamaradrámák feszültségét idézi – tüllszoknyába öltöztetve („pásztorábrándokat / dudálnak egymás kesztyűibe, / szemük sarkában / téblábol a jóság, mint egy tüllszoknyás boxoló” [47.]). A filológusi hajlamok kiélésén túl azonban a kötetet olvasva egyenletesen fejlődő életmű rajzolódik ki, amely mentes a látványos poétikai fordulatoktól. Ennek ellenére természetesen történtek elmozdulások az életmű alakulása során. Az Angyalstop (1982) és a Csuklógyakorlatok (1986) kötetekben inkább kuriózumnak tekinthetők azok a versek, amelyek – visszamenőleg olvasva őket – már valamit sejtetnek a Parti Nagy védjegyévé vált, a nyelvet grammatikai szinten szétszerelő, a töredékességet előtérbe helyező poétikából. Az első két kötet gyakori eljárása a lefokozás: jól ismert műfajokat vagy műformákat a hozzájuk kötődő konvencióktól eltérő, alantasabb témákkal és hétköznapi regiszterrel tölt fel. Ezek részben műfajparódiákként olvashatók. Ilyen például az eddig megjelent kötetekből kimaradt Alba című vers, amely „Pfedermann elvtárs” hajnali búcsúzkodását és menekülését örökíti meg, miközben a szere▼ 2 Bodor Béla, Iszonyú minden mackónadrág, Holmi, 1996/8., 1206–1219.
