Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 10. szám - Két végtelen között az ember (Patkós András akadémikussal Staar Gyula beszélget)

55

emberként arra gondoltam, ha el is olvassák az ember cikkét, akkor érdemes ezzel újra próbálkozni. Mellesleg az említett diákok a KFKI kiváló kutatói lettek, mindketten az MTA doktorai. Kezdtem komolyan venni a tudományos ismeretterjesztést. Kialakult a személyes kapcsolat is közöttünk, ezután gyakran magamtól, máskor a felkérésetekre írtam cikkeket a folyóiratotokba.

Több mint négy évtizednyi folyamatos erőfeszítés, közel száz tudományt népszerűsítő közlemény után el kell fogadnom, hogy két klasszikussal, Marx Györggyel és Simonyi Károllyal nem vehetem fel a versenyt. Marx Gyurkáról készülök hosszabban írni. Simonyiról, akinek te mutattál be, viszont most mondanék néhány szót.

Bevezető egyetemi tanulmányaim során nem a fizikusoknak szánt Budó–

Pócza-könyvből, hanem Simonyi műegyetemistáknak írott Elméleti villamosságtan könyvéből tanultam annak a jelenségkörnek az alapjait, amelyről aztán oktatóként a legnagyobb élvezettel tartottam előadásokat. Aztán jött A fizika kultúrtörténete a hetvenes évek végén. Szaktudományi pontossága nemcsak a fizikai felfedezések széles körének bemutatásában, hanem azok kultúrtörténeti környezetének megrajzolásában is lenyűgözött. Óriási öröm volt, amikor 1998-ban – vagy talán 1999-ben – Simonyi Károly nevében megkérdezted, segíteném-e egyfajta első olvasói kontrollal a század utolsó harmadában született legfrissebb felfedezésekkel kiegészülő német kiadás szövegének véglegesítését. Otthonában két találkozásunk volt, amelyek között legjobb tudásom szerint igyekeztem elvégezni a szinte véglegesre csiszolt szövegen néhány korrekciót. Meglepett, hogy Simonyi Károly mérnökfizikusi alkotóként is igazi lelkesedést mutatott a mikrofizika alapvető törvényszerűségei iránt. Kapcsolatunk érdekes mozzanata, hogy az halála után is folytatódott: 2010-ben a német kiadásból magyarra fordíthattam az egykor általam lektorált fejezetet. Amikor saját szövegeimben irodalmi művek egyes motívumait igyekszem összevetni a fizika legújabb fejleményeivel, Simonyinak a tudomány történetét egységes kultúratörténetbe beágyazó példáját is követem.

– Nem véletlen, hogy a Természet Világa szerkesztőbizottságának is a tagja lettél. Máig az vagy.

– Vitán felül ez a folyóirat marad tudományt népszerűsítő erőfeszítéseim centruma. Kiegészítésként jött egy másik vonal is. Marx Gyurka jó kapcsolatot tartott a Népszabadság tudományos rovatával. Palugyai István, majd fiatalabb kollégája, Ötvös Zoltán tudományos újságírók engem is megkerestek, így a rovatukban nekem is jelentek meg írásaim. Később, amikor már ismertebb szakember lettem, a Nobel-díjasokról és eredményeikről is írtam a Természet Világában és a napilapban is.