Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 10. szám - Két végtelen között az ember (Patkós András akadémikussal Staar Gyula beszélget)
50 kísérletük adatait, azt mondta, amit itt látok, arról beszél, hogy a protonnak összetevői vannak, nevezzük ezeket partonoknak. Feynman partonmodellje speciális jóslatokra vezetett. Két-három évnek kellett eltelni ahhoz, hogy bebizonyosodjon, Feynman partonjainak tulajdonságai azonosak a kvarkokéval. Feynman 1972-ben eljött a Balatonfüreden rendezett nemzetközi konferenciára, ahol előadásában már a kvark-parton modellről beszélt. Büszkén emlegetjük, hogy Balatonfüreden mondták ki először ezt, utána persze rövidesen más konferenciákon is. – Ott voltál a balatonfüredi konferencián? – Igen, akkorra Kuti Gyula irányításával már megszületett a diplomamunkám, és Gnädig Péteré is. Munkám része lett annak a háromszerzős cikknek, amit a stanfordi kísérlet hatására írtunk, Gálfi Lászlóval és Kutival közösen. Gálfi, Kuti, Patkós a szerzők sorrendje a cikk fejlécén, mivel a mi területünkön ábécésorrendben szokás a szerzőket felsorolni. – Mi volt a publikációtok lényege? – Amikor a stanfordi kísérletet elvégezték, nem érdekelte őket az ütköző elektronok spinje, a perdülete. Nem próbálták polarizálni, nem helyezték mágneses térbe a hidrogén céltárgyat. Kuti azt mondta, nézzük meg, mi van akkor, ha olyan elektronnyalábbal végzünk ütköztetést, amit előzőleg mágneses térrel ráveszünk arra, hogy elektronjainak spinjei egy irányba mutassanak. Ennek az elvi konstrukciónak komoly visszhangja lett. Ezt bizonyították a hivatkozásszámok és a konferenciákon tartott előadások. Sokéves technikai előkészület után egy amerikai csoport el is végezte így a kísérletet. Az újabb kísérletek szépen bizonyították a polarizált elektronoknak a kvarkokkal való kölcsönhatására tett jóslatokat. Kuti Gyula gyors reakcióját követő mérések révén mindez beépült a protonszerkezetről vallott legmodernebb kvantum-színdinamikai elméletbe. Ez az „entrée” óriási szerencse egy kezdőnek. Meggyőzött, hogy jó utat választottam, a részecskefizikában kell tovább mennem, a kvarkok dinamikájával foglalkoznom. – Kuti Gyula neve egy kvarkmodellben is szerepel. – Cikkünket követően Kuti meghívást kapott az Egyesült Államokba, az MIT-ba, a Massachusettsi Műszaki Egyetemre. Tanszékvezetőnk, Marx György szerencsére el tudta intézni, hogy elfogadhassa ezt a meghívást. Ott a kvantumfizika egyik nagy klasszikusával, Victor Weisskopffal együtt kidolgozták a kettőjükről elnevezett kvarkmodellt. Ez már technikailag jóval részletesebb volt az eredeti kvark-parton modellnél. A budapesti csoport munkája benne volt abban, hogy Kuti megnyerte Weisskopfot, dolgozzanak együtt. Később
