Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 10. szám - Két végtelen között az ember (Patkós András akadémikussal Staar Gyula beszélget)
51 Weisskopf vette rá Gyuszit, hogy az MIT-ban kidolgozott úgynevezett „zsákmodellnek” tökéletesítésében vegyen részt. Ebben a kvarkok bizonyos térrészben szabadon mozoghattak, de onnan nem tudtak kijönni. Amerikából hazatérve Kuti elhatározta, hogy ezt a modellt továbbfejleszti. Jó néhány barátomat bevonta ebbe a munkába, Kunszt Zoltánt, Szalay Sándort... Kutinak nagyon erős volt a meggyőzőereje. – Elnézést a közbevetésért. Kuti Gyula évfolyamtársa volt az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején, az ELTE-n Kati nővérem is, aki a kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumban érettségizett. Hárman voltak lányok azon az évfolyamon. – Kis létszámú, neves fizikusokat nevelő évfolyam volt az övék. Visszatérve a kvarkok zsákmodelljéhez, az nagyon jó klasszikus kép, közbenső állomás volt a kvantum-színdinamika felé vezető úton. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján azután az egész társaságunk átváltott az erős kölcsönhatás téridő rácson értelmezett modelljének számítógépes megoldására. Ezek a kutatások mára részletes választ adtak a proton szerkezetére vonatkozó kérdések legtöbbjére. A mi korosztályunknak óriási szerencséje az, hogy a részecskefizikában a hetvenes évek elején elindult egy folyamat, ami azután célba ért a kétezres évek elején. Tehát harminc éven át az elemi részek fizikája egy olyan vonal mentén fejlődött, amibe, ha fiatalemberként bekapcsolódtunk, egész munkásságunkat úgy folytathattuk, hogy egyre érdekesebb és jobb távlatokat nyitó eredményeket láthattunk, és a magunkéit is hozzátehettük. Legértékesebb kutatóéveinkben nem szűkült be előttünk az út. – Mit gondolsz, a mai fiatal részecskefizikusoknak lesz majd a tiétekhez hasonló harminc évük? – Lehet, hogy már öregember vagyok, és ezért vannak ebben kételyeim. A mai fiatalok arra várnak, hogy az elemi részecskék világának valamilyen új, alapvetően matematikai megfontolásból megsejtett törvényét visszaigazolja a természet. Az alapvető kölcsönhatások standard modelljén túli világról beszélnek, számos elmélet készült a világegyetem nagy részét alkotó sötét anyagra és sötét energiára, csak éppen nincs olyan kísérlet, ami a megfigyelések gazdagításával megszilárdítaná az elképzelést. A standard modellen túli sokféle elmélethez egyelőre nincs megerősítő vagy cáfoló megfigyelés. – Ha cinikus lennék, mondanám, hogy könnyű így újabb és újabb elképzeléseket publikálni. – Ugyanakkor ez az, ami egyre jobban hiányzik a mai fiataloknak, akiknek el kell dönteniük, rászánjanak-e életükből néhány évtizedet a részecskefizikára, vagy átmenjenek a fizika olyan területére, amelyik most pezseg.