Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 10. szám - Két végtelen között az ember (Patkós András akadémikussal Staar Gyula beszélget)
47 del akadémikussá választása után hunyt el. Gombosi Tamás űrfizikusként lett híres az Egyesült Államokban, ma is igen aktívan dolgozik. Érdekes egyéniség volt Ferenczi Gyuri, aki évfolyamunkból a Műszaki Fizikai Kutatóintézetbe kerülve kitalált egy újfajta anyagvizsgálati spektroszkópiai módszert, aminek alapján egy műszert is kifejlesztettek, az úgynevezett mélynívó spektrométert. Gyuri az egyetlen olyan kollégám volt, aki, bár részecskefizikából írta a diplomamunkáját, anyagszerkezeti kutatóvá válva mérőeszközt fejlesztett, amit szabadalmaztatott. Ambiciózus, tehetséges menedzser is volt, a nyolcvanas évek végén sikeres vállalkozást alapított műszerének fejlesztésére, gyártására és értékesítésére. Oda évfolyamunkból választott több munkatársat. Értett a jó gondolatok célba juttatásához, amihez szintén nagy tehetség kell. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat főtitkáraként ő győzte meg Pungor Ernőt, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság vezetőjét, hogy adjon pénzt a Csodák Palotájára. Gyurira mindig is egyfajta csodálattal néztem. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején már átalakulóban volt az egyetemi fizikusképzés. Akkor lettem az ELTE Fizikus Tanszékcsoportjának a vezetője. Arra kértem őt, segítse az alkalmazásokhoz, az ipari fizikussághoz vezető út beépítését az egyetemi oktatásba. A többekkel együtt írt fizikusképzési tervet több nyilvános vita eredményeként formáltuk. Erre valamennyire neked is emlékezned kell. Olyan nyári gyakorlatokat szerettünk volna ajánlani a hallgatóinknak, amiknek van értelme, amik potenciálisan az egyetem utáni elhelyezkedésre is lehetőséget teremtenek. Az egyik ilyen tanácskozásunkra azután hiába vártuk Gyurit. Telefonon kerestem, s akkor tudtam meg, hogy hozzánk indulva rosszul lett, és kórházba került. Agyvérzést kapott, amit nem élt túl. Az évfolyamomból az elméleti részecskefizikában nem adódott együttműködő partner. A következő évfolyamokból viszont igen: Hasenfratz Péter és Gnädig Péter kollégáim voltak azok, akikkel a pályám jobban összefonódott. – Úgy gondolom, egyetemistaként az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kiváló oktatógárdát kaptatok. Kik voltak rád a legnagyobb hatással? – Először is Kuti Gyulát kell említenem, aki ma a University of California San Diego professzora, ám akkor még adjunktus volt, több gyakorlatot vezetett nekünk. Az elméleti fizika előadásait is óriási személyiségek tartották. Ma már, a pályám végén tartva, visszatekintve rájuk, össze sem merem hasonlítani őket generációm egyetemi tanáraival, pedig ők is kiemelkedő fizikusok: Horváth Zalán, Palla László, Kiss Ádám..., hogy csak néhány nevet említsek. De azért, ha a mi professzorainkat sorolom: Marx György, Fényes Imre, Károlyházy Frigyes, Jánossy Lajos, Pál Lénárd... – volt mit tanulnunk tőlük. Tökéletes előadásokat tartottak. Jánossy Lajos érdekes személyiség volt, a világnézetét igyekezett ráerőltetni a természeti jelenségek értelmezésére. Mind a kvantumfizikában, mind a relativi-
