Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 10. szám - Két végtelen között az ember (Patkós András akadémikussal Staar Gyula beszélget)
48 táselméletben minden formulától elvárta, hogy legyen fizikai jelenségbeli megfelelője. A mozgó koordináta-rendszerre áttéréskor a testek valódi összehúzódásáról beszélt a változatlan abszolút térben. Ugyanakkor remek előadást tartott a maxwelli elektromágneses elmélet kísérleti alapjairól. Marx György előadásai fantasztikusan elegánsak voltak, nála minden a helyén volt, minden lezártnak, befejezettnek hatott. Kuti Gyula gyakorlatain veséztük ki azokat az apró ugrásokat, amiket Gyurka a szépség érdekében megengedett magának. Ebből sokat tanulhattunk. Később, amikor már Marx György előadásaihoz én vezettem gyakorlatot, nagyon jól tudtam használni a korábbi előadásjegyzeteimet. Kristálytiszta volt a gondolatmenete. Ugyanakkor előadásain nem derült ki, hogyan lehet azokhoz a számolási gyakorlaton megoldandó feladatot készíteni, kemény munkát hárított a kezdő oktatóra. Nagy hatással volt rám Fényes Imre is a sajátos termodinamikai előadásaival. Elég jó vizsgázó lehettem, mert Jánossy Lajos és Pál Lénárd is hívott a Központi Fizikai Kutatóintézetbe. Jánossyhoz mentem, aki Farkas Győzőhöz, a nemlineáris foton jelenségek nagymesteréhez irányított. Remélem, a nevét még sokat fogják emlegetni – sajnos néhány éve elhunyt –, mert kollégájával együtt 1992-ben publikált cikkében megadta az elvi alapját az ultrarövid, az attoszekundumos lézerimpulzusok létrehozásának. – Aminek megvalósításáért Krausz Ferenc most Nobel-díjat kapott. – Igen, Krausz mindig is hivatkozik rájuk, mint akik az elvi stratégiát publikálták. Farkas Győző még fiatalember volt, amikor hozzá kerültem. Sokat tanultam abból, ahogyan egy konkrét problémát meg akart érteni, és ehhez velem számításokat végeztetett. A lényeg a feladatokra redukálódott, amin keresztül a nagy elvek belém rögzülhettek. A nagy elvek! Szeretem őket, de önmagukban, konkrét alkalmazások nélkül nekem nem mondanak túl sokat. – A pályakezdő fizikus karrierjét meghatározza, hogy milyen úton indul el, milyen kutatási témát választ. Te nem maradtál Farkas Győző mellett, a részecskefizikát választottad. Miért? – Azért, mert Kuti Gyula megkérdezte, nem szeretnék-e nála szakdolgozatot írni. A maga lehengerlően meggyőző stílusában azt mondta, most – tehát 1969-ben – a részecskefizikában olyasmi történik, amiben, ha nem veszünk részt, egész életünkben bánni fogjuk. Nehéz döntés volt. Nem szakmai, hanem lelki szempontból. Hogyan mondjam ezt meg Győzőnek, aki egy évig alaposan bevezetett a kvantumelektrodinamika elemeibe? Elmentem hozzá, elmondtam, megértette a döntésemet. – Miért, mi történt a részecskefizikában akkor, 1968–1969-ben, ami Kutit lázba hozta?
